Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Dr. Hoffmann Edith: Újabb meghatározások a rajzgyűjteményben

ÚJABB MEGHATÁROZÁSOK A RA JZGYÜ.f TEMEN YBEN 167 teljes joggal iktathatunk he Poecetti munkái közé. Valamilyen koronázási jelenetet ábrázol, de a rajz oly piciny s oly sok alak van rajta, hogy nem lehet pontosan kivenni, mi történik a képen. Már a kompozíció jellegzetes félkörformája is Poccettire vall, ki életének utolsó tíz évében számlalan ilyen formájú lünettfreskót készített flóron ci keresztlolyosók és egyéb épületek falaira. De őreá vallanak az egyes alakok is, természetes és keresetlen mozgásukkal. Különösen jellemző Poccettire a Italoldali kecses, álló férfialak, mely nagyon közel áll a Ílórenci Santissima Annunziata-templom keresztí'olyosó-frcskóinak egyik alakjához, körülbelül az 1604. évből (45. ábra). Poecetti nagyon szeretelt képeiben feltűnő Tinti nyomán 43. ábra. B. Poecetti : Krisztus Emausban. Firenze, Santo Spirito. helyre egy-egy ilyen különös gonddal megfestett, megnyerőén kecses alakot beállítani. Bajzunk keletkezése stiláris okoknál fogva valószínűleg a 17. század első tizedébe, a művész legérettebb korszakába tehető. A 17. század legtermékenyebb és legkiválóbb olasz rézkarcolója a flórenci Stefano Della Bella (1610—-1664), ki Jacques Callot müveinek szorgalmas tanulmányozásával képezte ki magát a mester legkitűnőbb követőjévé. Kizárólag a grafika terén működött: oeuvre-je rajzokból és rézkarcokból áll. Egyik finom rézkarcát, mivel jelezve nem volt, régebben Callot müvei közé sorozták,

1 utóbb azonban felismerve benne Stefano Della Bella kézvonásait, e művész oeuvre-jébe iktatták 1 FL Lecomte : Catalogue de l'oeuvre de Callot. 11. k. II. rész. 97. 1.