Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)
Dr. Hoffmann Edith: Újabb meghatározások a rajzgyűjteményben
a rajz hátlapján későbbi, valószínűleg 18. századi írással ugyan — Ligozzi nevét olvassuk. Ez arra mutat, hogy régi birtokosa tudta, hogy a rajz Ligozzitól való, s ez a tudat csak később homályosult el, midőn a rajz — mert szintén virágot ábrázolt — belekeveredett a Hollïnann-féle rajzok közé. A római manierista festőtől, Federigo Zuccaritól ( 1542—1(109) is volt máialkalmunk Evkönyvünkben három rajzot ismertetni, 1 melyek római templomok számára készültek. A rajz, melyet most mutatunk be (34. ábra, E. 3. 49.), azéri nagyon érdekes, mert modora elül a Zuccari-rajzok megszokott modorától s eddig ismeretlen, új oldalóról mutatja be Zuccarit. Epen ezért érthető, hogy az Esterházygyüjteményben Polidoro da Garavaggio, a Múzeumban Andrea Meldolla (?) nevét viselte, kiktől ismerünk több ilyfajta rajzot. 1481-ben 2 II. Francesco Maria urbinoi herceg a loretoi búcsújáró templomban a tőle emelt kápolna mennyezetének freskókkal való díszítését bízta a művészre Zuccari a mennyezet közepére, nagyon érdekes modorban, Mária koronázását festette ; tőle jobbra, kisebb mezőkbe Mária mennybemenetelét, balra pedig Mária halálát. A négy sarokba pedig allegorikus női alakokat festeti, többek között a Hit allegóriáját, egy álló lefátyolozott női alakot kereszttel (35. ábra). Ehhez a festményhez készült Múzeumunk rajza. A rózsaszínűre festett papirosra, fehér fedőfestékkel, clair-obscur modorban vázolt rajz nagyon érdekesen mutatja, hogyan tanulmányozta a művész a lehulló fátyol motívumát műhelyében. A fátyolt szögre akasztva hullatta le a modell előtt, kit a földig érő fátyol egészen elborít. Az allegóriához tartozó kereszt helyzetét csak úgy nagyjából jelezte a művész. Giorgio Vasari követői közé tartozott a ílórenci Antonio Tempeáta is (1555—1630), a Flandriából Elórencbe szakadt Giovanni Stradano tanítványa, kinek jelentősége főleg csataképek festésében rejlett. Sokat foglalkozott a rézkarcolással is, s noha rézkarcai épen nem mondhatók különös gonddal vagy művészi odaadással készülleknek, mégis óriási tömegük révén Tempestát korának legfontosabb olasz rézkarcolói közé számítják. Saját rézkarcain kívül más grafikusok, nevezetesen hollandiai művészek munkái is sok kompozícióját őrizték meg. Simon Frisius két 10 és 12 lapból, az ifjabb Jacques de Gheyn és Gornelis Boel egy 8 lapból álló sorozatát karcolták és metszették rézre. 3 Az utóbbi V. Károly császár dicső haditetteit ábrázolja 4 s Amsterdamban jelent meg, az egyik lap tanúsága szerint 1614-ben. A lapok egyike V. Károly császárt lovon állítja elénk, amint seregével 1535-ben a tunisi parton Goletta-erősséget ostromolja a törökök ellen (37. ábra). Gyűjteményünkben még az Esterházy-féle idők óta Tempesta nevén szerepelt (E. 8. 6.) egy lavírozott kréta- és tollrajz (36. ábra), mely Tempesta tipikus 1 Hoffmann E. : A Szépművészeti Múzeum néhány olasz rajzáról. Szépműv. Múzeum Évkönyvei IV. 1927. 126—132. 1. 12- 18. ábra. - H. Voáá : Die Malerei der Spätrenaissance in Dom und Florenz. 1920, II, 461. 1. A. Colaáa nti : Loreto (Bergamo, 1910. 84.1.) c. munkájában a festmények keletkezéséi 1584-re leszi. :í /.. Burchard : Die holländischen Halberer vor Rembrandt. Berlin, 1917, 171. I. 4 E kompozíciók megvannak — valószínűleg a metszelek után készült — bőrtapétákban is a laxenburgi kastélyban. V. ö. H. Voáá : Id. m. II. 333. 1.
