Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Dr. Hoffmann Edith: Újabb meghatározások a rajzgyűjteményben

általában jellemzi. IIa azonban tekintetbe vesszük, hogy a harmincas évek voltak azok, melyekben Michelangelo művészete elemi erővel kezdett hatni Bronzinora,

1 nem fogjuk csodálni, ha a két szimmetrikusan felemelt kéznek ezt a mozdulati motívumát megtaláljuk Michelangelo Pietaján, melyet a művész Vittoria Colonna számára készített s mely számtalan másolatban maradt ránk. De Michelangelónál e szertelen mozdulatot michelangelói erő és michelangelói érzés indokolja. Bronzino barátjának, Giorgio Vaáarinak (1511—1571) két rajzát Evkönyveink egyik korábbi kötetében már volt alkalmunk bemutalni.- Most még egyet csatolhatok hozzájuk, mégpedig egy tanulmányt egyik festményéhez, mellyel 1566-ban készült el. Mint önéletrajzában elbeszéli,

3 ez évben a perugiai domonkosok refektóriuma számára három nagy festményt készíteti, melyek ma a perugiai S. Pietrolemplom Capella del Sacramentőját díszítik. A három közül a ránknézve fontos szent Benedeket ábrázolja, kinek a legnagyobb drágaság idején, midőn a szerzetesek élelme épen elfogyott, egy rendtársa azt jelenti, hogy a város kapuihoz néhány liszttel megrakott leve érkezett. Ebből a szenl megérti, hogy csoda történt s Isten angyalai hozlak a nagymennyiségű lisztet a kolostor lakói számára (26. és 27. ábra). Múzeumunk rajza, mely a festményhez vázlatul készült, az Esterházy-gyüjteményből származik (E. 18. 12.), ahol II. Kulmbach müvének tartották. A Múzeum gyűjteményében az ismeretlen német 16. századi rajzok közé vándorolt. Jóval kevésbbé szép, mint Vasarinak gyűjteményünkben levő másik két rajza, mégis figyelmet érdemel, mint a művésznek egyik késői korából való, elég fontos müvéhez készüli tanulmány. (IIa ugyan, épen gyöngébb kvalitása miatt, nem csak korabeli másolat Vasari eredetije után.) Noha Vasari első tervét minden részletében átdolgozta, a kompozíció nagyjából változatlan maradt; a legfeltűnőbb különbség a jobboldalon mutatkozik, ahol a kél szerzetes helyébe a festményen egy angyal került, ki különös, elénk mozgásával csaknem azt a hatást kelti, mintha táncolna. Vasari leghívebb ílórenci követői közé tartozott BattUta Naldini (1537— 1591), kinek a Palazzo Vecchio kifcstésénél is nagyobb szerep jutott/' Nem vezető egyéniség, de jó képviselője a manierizmus irányának s festményeinek szépsége, főleg a színezésben s az egyes alakok bájában rejlik. Ezenfelül brilliáns rajzoló. Pestményeinél vázlatai sokkal frissebbek s különös varázst kölcsönöz nekik sajátos árnyékfelrakásuk. Naldini a fényt egyirányból erősen rásugározza kompozícióira, s ezáltal az egyes alakok felén vakító világosság ömlik végig, míg másik telük teljes sötétségben marad. A könnyed és bájos kontúrrajz inkább csak kíséri a formát adó árnyékokat. E jellegzetes rajzolási módja leszi lehetségessé, hogy neki tulajdonítsuk Múzeumunk egy rajzát (28. ábra), mely az Esterházy-gyűjteményben (9.16a) Guercino nevét viselte s a Múzeumban Vasari (V), később Meldolla nevét vette fel. A szép biszterrajz a ((Hitetlen Tamast» ábrázolja, nagy tömegtől körülvett, mozgalmas jelenetben s modora teljesen egyezik Naldini egyéb, pl. 1 H. VOM. Die Malerei der Spätrenaissance in Rom und Florenz. Berlin, 1920,1. 209.1. 2 Hoffmann E. : A Szépművészeti Múzeum néhány olasz rajzáról. Szépműv. Múz. Évkönyvei. 1927. 122-126. 1. « G. Gronau-Séle Vasari kiadás. 1906. VI. k. 401-402. 1. 4 H, Voóá : Id. m. II. 306, 1,