Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Balogh Jolán: Tanulmányok a Szépművészeti Múzeum szobrászati gyűjteményében

Tav. 362.), a velencei Casa delb Agnello tympanonjának keretdíszét, a ravennai S. Maria in Piazza kapudekorációját (1210), melynek elrendezése már tömöttebb, végül a spalatói dóm iából faragóit, kapujának keretdíszéi (1214). Ugyanezeken az emlékeken megtalálhatjuk az egyes díszítő motívumok analógiáit is. Különösen a farkába harapó párduc gyakori. A legérdekesebb csoport: a bikát leteperő oroszlán antik eredetű

1 motívuma hasonló beállításban előfordul a S. Marco egyik reliefjén (S. Marco. Ongania. Tav. 247.). Sajnos, az analógiák pontos datálásra nem igen adnak alapot. Annyi kétségtelen, hogy úgy a dekoráció rendszere, mint a motívumok a XII. században már készen voltak és elterjedtek olyannyira, hogy már 1214-ben Spalaloban utánozták őket. Ha még ehhez tekintetbe vesszük azt, hogy a medence alsó részét díszítő akanthuslevelek rendkívül élesen vannak faragva, akkor a munka keletkezésének idejét a XII. század végére tehetjük. Hangsúlyozni kell azonban azt a tényt, hogy a dekorációs motívumok igen hosszú életűek voltak, úgyhogy a datálás könnyen eltolódást szenvedhet. A medence különben sem elsőrangú munka, könnyen meglehet, hogy kifaragásához egy elmaradott tagliapietra régi motívumokat használt fel. A XIII. század első felénél 2 későbbre azonban semmiesetre sem lehet helyezni. II. A velencei szobrászatnak két századdal későbbi korszakába vezet át bennünket Múzeumunk egy márvány Madonnája (10. ábra), melyet az 1921 -iki katalógus'' Pyrgoteles neve alatt vesz fel. Ennek az attribuciónak alapjául valószínűleg Planiscig

4 Pyrgoteles tanulmánya szolgált, amelyben több olyan velencei eredetű márványrelief van közölve, melyek több-kevesebb rokonvonást mutatnak reliefünkkel. Azonban ezek a Madonnareliefek nem származhatnak ugyanegy mestertől, még kevésbbé Pyrgoteleslől. Maga a szerző, Planiscig is kénytelen volt Pyrgoteles konstrukcióját lerombolni. Ha már mosta teljesen bizonytalan Pyrgoteles attribucióktól eltekintünk és csak az egyetlen hiteles müvet, a S. Maria dei Miracoli lunctteMadonnáját vesszük figyelembe, akkor nem összefüggést, hanem ellenkezőleg alapvető különbséget állapíthatunk meg Pyrgoteles művészete és a mi Madonnareliefünk között. Mások a fejtípusok, más a redőkezelés, mindenekelőtt pedig más a reliefstílus. A budapesti Madonna reliefkezelése rendkívül lapos, míg Pyrgotelesében éppen ellenkezőleg illuzionisztikus tendenciákkal tele plaszticilás az uralkodó. Az újabban ismeretessé vált velencei szobrászati anyagban azonban találhatunk két olyan reliefet, melyek meglepő hasonlóságot mutatnak a budapestivel. Az egyik

5 1 V. ö. Reinach S. : Répertoire de la statuaire grecque et romaine. Tom. II. Vol. 11. 1909. p. 721. Nr. 4. — Furhvängler A. : Die antiken Gemmen. 1900. Tai. XI. 24., XXXI. 2. 2 A XIII. század 2. felébe helyezi Planiócig az Estensische Kunstsammlung néhány archivolt töredékét (Kat. Rd. I, 1919, No. 20—23.), melyek díszítése a feni ismertetett dekorációs rendszer továbbfejlesztése. Ez a körülmény is a mi darabunk korai datálása mellett szól. 3 Orsz. Magy. Szépművészeti Múzeum: A közép- és újabbkori szobrászati gyűjtemény. Budapest, 1921. 61. sz. 4 Planiócig, L. : Venezianische Bildhauer der Renaissance. 1921. S. 177. 5 Paoletti di Oávaldo, P.: L'architeltura e la scultura del Rinascimento a Venezia. II, 1897, p. 230. — Bulletin of the Metropolitan Museum of Art. Vol. IX, 1914, p. 23—25.