Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Dr. Hoffmann Edith: Újabb meghatározások a rajzgyűjteményben

kitérnünk az elől, hogy az utóbbi leltevést tartsuk a valószínűbbnek. A művésznek ismernie kelleti vagy ezt a rajzot vagy ehhez igen hasonlót. E mellett szói az, hogy a metszet a rajzhoz képest fordítva, azaz tükörképesen mutatja Psyche alakját. Természetesen az, hogy a művész ehhez a témához használta föl Rafaelnek egy álló nőt ábrázoló aktját, még távolról sem bizonyíték a mellett, hogy Rafael maga is ilyen témához szánta rajzát. De ha a metszet segítségével figyelmünk egyszer már ráterelődött Psychére, lehetetlen nem látnunk, hogy mozdulata épenséggel nem hétköznapi, mint Janitsehek állítja, hanem egészen olyan, mint ahogyan Psychének mozdulatát a kérdéses jelenetben elképzeljük. És szinte természetesnek látszik, hogy ez a női akt csakis ehhez a jelenethez készülhetett. Hátra volna még annak bizonyítása, hogy a rajz valóban Rafael munkája. Ha összevetjük a rajzot Rafaelnek utolsó idejéből való, iermészetutáni tanulmányaival, nem kételkedhetünk ez állítás helyességében. S csak a Roxane-kompozícióval való véletlen összezavarás vethette fel Sodorna nevét. Rafael legegyénibb női típusa ez, arc és termet tekintetében, annyira, hogy még a hajviselet is ugyanaz, mint Rafael megszokott női alakjainál, pl. a Borgo égéséhez készült tanulmányán a bécsi Albertinában vagy az I. Ferenc Madonnájához készült Louvrebeli tanulmányán. A Chigi-palota Ámor és Psyche sorozatához, Psyche esküvőjéhez készült windsori rajzán pedig, mely a három Gráciát ábrázolja, az előrehajló Grácia oly hasonló a budapesti Psychéhez, hogy szinte arra kell gondolnunk, hogy Rafael ugyanazt a modellt használta mind a két női alakhoz (14. ábra). Mily távolság választja el Rafael nyugodt érzésű és zártvonalú rajzát Sodorna ideges munkáitól, laza vonalvezetésétől és feloldott érzésvilágától! (15. ábra). Más lélek nyilatkozik meg Sodorna munkáiban, melyet Rafaeléval összetéveszteni nem lehet. Az egész 7x

>

a/at'/-irodalom megemlékezik a Múzeum egyik rajzáról, mely a vaticani Stanza della Segnatura 1508—1511-ben készült falfestményének, a Disputának baloldali csoportját mutatja (E. 2. 6. Rafael). Mivel a rajz sok tekintetben eltér a freskótól, eleinte első vázlatnak tartották.

1 Hamar rájöttek azonban, hogy Rafael kezéhez nem méltó a lap és kópiára gondoltak.

2 Leghatározottabban Pulszky,

3 ki úgy véli, hogy Giovanni Battista Franco készítette a rajzot, Rafaelnek egy elveszett (?) rajza után. Egyetlen ellenvélemény hangzott még el

4 és a rajzot ezentúl, ha nem is Franco művének, de általánosan nagyon ügyes kópiának ismerték el.

5 Utóbb tí Perino del Yaga neve is felmerült, mint aki a kópiát készíthette Rafael elveszett rajza nyomán. Ha a másoló nevének találgatásába nem is megyünk bele, ami a legtöbb esetben csak meddő játék, ma már abban a 1 /. I). Paááavant : Rafael von Ürbino und sein Vater Giovanni Santi. Leipzig, 1858, III, 578. és U. a. Raphael d'Urbin et son père Giovanni Santi. Paris, 1860, II, 241. 1. ~ C. Rnland : The works of Raphael Santi da Urbino. London, 1876, 183. 1. 110. sz. 3 Pulózky K. : Raphael Santi az Országos Képtárban. Archaeologiai Értesítő. 1881. 82. 1. és U, a. Raphael Santi in der Ungarischen Reichsgallerie. Bpest, 1882, 29—31. 1. — H. Janitóchek: Pulszky cikkének ismertetése. Repertórium für Kuntswissenschaft. 1884, 320.1. 4 A. Springer: Raffael und Michelangelo. III. kiad. Leipzig, 1895. I. 347. 1. 5 /. B. Crowe and Cavalcaáelle : Raphael his life and works. II, London, 1885, 49.1. — 0. Fióchel : Raphaels Zeichnungen. Strassburg, 1898, 62. 1. 137. szám. — Wollanka J.: Raffael. 1906, 81., 83. és 218. 1. <! Meiler S:. A grafikai osztály 1911-i kiállításának katalógusa. 110. szám.