Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)
Dr. Hoffmann Edith: Újabb meghatározások a rajzgyűjteményben
Antifonáléjának (Cod. lat. 244) 1 egyik lapja (F. 122. r.) változott környezetben szintén az imádkozó Dávid királyt ábrázolja, hasonló felfogásban, mint az előbbiek (3. ábra). Mind e darabok provenienciája ismeretlen, de arctípusaik, színezésük, több iniciáléjuknak építészeti elemekből összeállított betűteste oly tipikusan vall lombardiai eredetükre s az 1425 — 1430 közötti évekre, hogy innen való származásukat bizonyosra vehetjük. A Múzeum olasz rajzgyüjteményének legértékesebb részét azonban nem a miniatúrák, hanem a 15. századi rajzok teszik. Ezekhez tartozik két finom tollrajz az Eslerházy-gyüjleményből, melyeknek hátlapján további két rajz látható. Összesen tehát négy rajzról van szó. Mind a négy nyilvánvalóan egy és ugyanazon kéz munkája s így mindig egy név alatt szerepellek is. Az Esterházy gyűjteményben Baroccio nevén, a Múzeumban mint: ((velencei művész munkája a 16. század első felében», aztán Bernardo da Parenzo(?), majd Lorenzo di Credi, végül Piero di Cosimo nevén. A név folytonos változása mutatja, hogy egyik elnevezés sem keltett megnyugtató hatást. S e találgatásokban csak a nevek sorrendje meglepő, az, hogy ha •— mint a «velencei muvész» megjelölés mutatja — Felsőolaszországra s B. da Parenzo nevével Mantegna környezetére már egyszer ráterelődött a figyelem, hogyan lehetett a helyes nyomról annyira letérni, hogy újra Flórén eben keresték a mestert. A rajzok egyike (E. 5. 29.) a Madonnát ábrázolja ölében a fekvő kis Jézussal (8. ábra), aki gyerekes mozdulattal az ujját szopja. A Madonna mögött balra két angyal : az egyik lanton játszik, a másik mind a két kezét zenélő társa vállaira teszi. Jobbról ablak van vázolva, melyen keresztül kilátni a tájra. A lap alsó felében lévő másik vázlat két szent félalakját ábrázolja. Az egyik egy szent püspök, valószínűleg szent Ágoston, a másik előtt bíbornoki kalap fekszik és kezében templomot tart. Ez nem egészen gyakori, de azért máshol is előforduló ábrázolása szent Jeromosnak. A templom, melyet kezében tart, arra utal, hogy szent Jeromos írásai alátámasztják az egyház tanait. Ennek a rajznak hátlapjára egy másik Madonna-kép van könnyed vonalakkal fölvázolva (9. ábra). A gyermek áll a Madonna ölén, balkarját ennek nyaka köré fonva s jobbkezével áldást osztva. Mária egyik kezével a gyermeket átfogva tartja, másik kezével megfogja egyik lábát. Körülöttük hat ülő és térdelő, zenélő angyal. A másik lap (E. 5. 28.) első oldalán harmadszor is a Madonnát találjuk, amint az előtte párkányon fekvő s kezét áldásra emelő gyermeket imádja. Alul hétfejű sárkány rajza (4. ábra). Nyilvánvaló, hogy ez a sárkány-motívum volt az, mely Piero di Cosimo nevének felvetéséhez vezetett. A papír hátlapján szent Kristóf tűnik elénk (5. ábra). Ezt a rajzot későbbi időben durván átrajzolták, ami összes kontúrjait és főbb vonalait meghamisította. De azért a torzító vonalak mellett szerencsére a régi körvonalak és belső árnyékolások is mindenütt eredeti finomságukban világosan kivehetők. Sőt részletesebb 1 Hoffmann E. : A Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi-könyvtárának illuminait kéziratai. Budapest, 1928. 4. lap és képestábla (a kéziratnak egy másik miniatúrájáról, melyen egy építészeti elemekből összerótt iniciálé látható).
