Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)
Pigler Andor: Giovanni Antonio da Pordenone ismeretlen festményei
díszített mennyezet közepén egy kerek kép foglalt helyet, mely Szent Perencet egész alakban ábrázolta, amint a szent sebhelyekel fogadja. Az alak rövidülésben látszódhatott, di solto in só. Körülötte nyolc félalakos kép volt a mennyezetbe illesztve ; ezek nyolcszögletűek, illetve négyzetalakúak voltak, s a négy evangélistát és négy ferencrendi szentet ábrázollak (tehát nem egyházatyákat, amint Ridolfi tévesen írta!). A négy szent neve: Szent Bonaventura, Toulousei Szent Lajos, Sienai Szent Bernardin és Padovai Szent Antal. Boschini 1733. évi kiadása szerint a mennyezetképek ekkor már eltávolíttattak eredeti helyükről s a Scuola emeleti helyiségében őriztettek. Az eltávolítás okál Zanelli közli.' 1 «Nella Scuola di S. Francesco ai Frari sonovi ancora le pilture del Pordenone ch'erano all re volte nel soffitto. S. Francesco che riceve le stimulate, figura intiera; i quattro Evangelisti; S. Luigi, Sani'Antonio di Padova, S. Bonaventura e S. Bernardino, mezzé figure. Furono Ievafe dal sito, perche ne avean danno». A XVIII. század végén a Scuola di S. Francescot lerombolták s valószínűleg ezzel az eseménnyel kapcsolatban kelt 1778 december "27-én az az átvételi elismervény, melyet újabban C. J. Ffulkes tetl közzé, s amely szerint Pordenone kilenc soffittoképe az idézett napon megőrzés végett átadatott Giuseppe Rocchi ferencrendi vikáriusnak. 2 Az utolsó alkalom ez, midőn a kilenc festményről mini együttlevő sorozatról történik említés. Két nyolcszögletű kép, Szent Bonaventura és Toulousei Szent Lajos ábrázolásával, a mult század közepén Angliába, Edward Cheney tulajdonába került. Utóbb a Gapel Cure - gyűjteményben (Badger Hall, Shropshire) voltak, 11)05 májusában Londonban, Ghristienél elárvereztettek, s végül Claude Phillips hagyományaként 1924-ben a londoni National Gallerybe jutottak (4038, 4039. sz., 7, 8. ábra). 3 C. J. Ffulkes állapította meg róluk, hogy Pordenone művei, s hogy a Scuola di S. Francesco mennyezetdíszéhez tartoztak.'' Az egykori soffitto közepére illesztett és Szent Ferenc sztigmatizációját ábrázoló kép, sajnos, elveszett vagy ismeretlen helyen lappang. A sorozatnak azt a hat további képét azonban, melyek a négy evangélistát, Sienai Szent Bernardint és Padovai Szent Antalt ábrázolják, s amelyek hosszú időn át szintén elveszettnek látszottak, 5 itt van alkalmunk bemutatni az olvasónak (1—(3. ábra). A hat darabot Pyrker János László velencei pátriárka és egri érsek a mult század húszas éveiben Velencében szerezte meg, s gyűjteményében e képek még Pordenone neve alatt szerepeltek. A művészetekért rajongó, áldozatkész főpap pompás gyűjteményének legértékesebb darabjaival együtt ezeket a képeket is a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta, s így jutottak azok később a Szépművészeti Múzeum tulajdonába (leltári számuk: 998—1003). A régi és helyes szerzőmegnevezés idővel feledésbe merült, s a képek a múzeum raktárában hosszú évtizedeken át egészen máig mint 1 (Anionic Maria Zanetti) : Delia pittura veneziana e delle opere pubbliche de' veneziani maestri, libri V. Venezia 1771- p. 219. 2 C. J. Ffulkeó : Notizie dlnghilterra. «L'Arte» VIII. 1905, p. 284 s. 3 National Gallery, Catalogue. London 1929, p. 283 s. 4 C. J. Ffulkeó: id. h. —- V. ö. J. A. Crowe — G, B. Cavalcaóelle: A History of Painting in North Italy. Ed. by Tancred Borenius. Vol. Ill, London 1912, p. 173. 5 V. ö. Hadéin jegyzetével fentebb idézett Ridolfi-kiadásában, Parte I, p. 125.
