Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Pigler Andor: Giovanni Antonio da Pordenone ismeretlen festményei

GIOVANNI ANTONIO DA PORDENONE ISMERETLEN FESTMÉNYEI 119 teni, hisz lelkében és formavilágában amúgy is mindig élt valami a michelangelói küzdelmességből. Épp ezért újabb meglepetést jelent, hogy csaknem egyidejűleg, trevisói kupolafreskóján, a nőies lelkek és a lágy formák nagy mesterének, Correggiónak művei kezdenek reá hatni. Pordenone tehát valódi típusa a velencei Terra ferma művészetének, ahol annyi különböző befolyás ütközik meg, s ahol mégis markáns, lényegükben autochton egyéniségek Iáinak napvilágot. A művész életének utolsó évtizedében festette a velencei Sta Maria dcllOrlo számára S. Lorenzo Giustiniani nagy oltárképét, melyet jelenleg az Accademia őriz. Gustav Ludwig kutatásai nagymértékben valószínűvé tették, hogy a festmény keletkezésének ideje az 1532. esztendőre esik.

1 Pordenone e rövid velencei tartózkodása azonban egyéb gyümölcsöt is hozott. Ridolfi a S. Lorenzo Giustinianiképpel együtt említi a Scuola di S. Francesco egyik mennyezete számára készített képekel.

2 Egyedül e körülményből is arra lehet következtetni, hogy az utóbb említett mennyezetdekoráció szintén 1532-ben vagy ez év közvetlen közelében keletkezett. Feltevésünket az alábbi stíluskritikai megfigyelés igazolni fogja. A Scuola di S. Francesco a velencei kisebb scuolák egyike volt, s a ferencrendiek vezetése alatt működött. Székháza a ferencrendi barátok nagy temploma, a Sta Maria Gloriosa dei Frari közelében állott. E székház földszinti helyiségének mennyezetét díszítették Pordenone most említett képei, melyek tárgyáról is Ridolfi nyújt első ízben tájékoztatást : «... fece (Pordenone) per la Gompagnia di San Francesco de' Frari nel soffitto gli Evangelisti ed i Dottori della Ghiesa in mezzé figure». Ridolfi után néhány évvel Boschini is foglalkozik a képekkel.

3 Sorai annál értékesebbek, mert nemcsak dicsérő szavakat tartalmaznak, hanem pontosabb leírást adnak: «Scuola di San Francesco, ai Frari. II soffitto è tutto dipinto dal Pordenone con molto amore e diligenza; ed è in nove comparu: nel mezzo San Francesco, che riceve le Stimmate, figura intiera : intorno poi li quattro Evangelisti, San Buonaventura, San Luigi, San Bernardino, e Sant' Antonio di Padova mezzé figure : torno a replicare, opère singolari». Még szabatosabb az a leírás, mely Boschini munkájának 1733. évi bővíteti kiadásában található.

4 A Scuola di S. Francesco földszinti helyiségének említése után ez a guida így folytalja: ((Nella stanza di sopra sonovi nove pezzi di pitture, parte ottagoni, e parte rotondi. In uno evvi S. Francesco figura intiera picciola, in altri quattro gTEvangelisti, e ne' restanti li SS. Luigi, Bonaventura, Bernardino, ed Antonio da Padova, tutti otto mezzetigure. Ouesti sono opere belle del Pordenone, e servivano di soffitti nella stanza terrena sovracennata». Mindezeket a leírásokat egybevetve, a következő képet nyerjük Pordenone mennyezetdekorációjóról. A minden bizonnyal fafaragványokkal és dús aranyozással 1 Giiáiav Ludwig; Archivalische Beiträge zur Geschieht

e der venezianischen Malerei. «Jahrbuch der Kgl. Preussischen Kunstsammlungen» Bd. XXVI, 19U5, Boihoft, S. 124. 2 Carlo Ridolfi; Be maraviglie dell'arte. Venezia 1648. Herausgegeben von Detlev Frh. von Hadeln. Parte I, Berlin 1914, S. 125. 3 Marco Baachini

: Lc Minerc della Pittura. Venezia 1664, p. 305. 4 Marco Boóchini: Descrizione di tutte le pubbliche pilture della Gitta di Venezia e Isole circonvicine, o sia Binnovazionc delje Rieche Minore . . . Venezia, 1733, p. 300.