Petrovics Elek szerk.: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei 6. 1929-1930 (Budapest, 1931)

Balogh Jolán: Tanulmányok a Szépművészeti Múzeum szobrászati gyűjteményében

nem antik, hanem lombard hatás alatt. Az angyal feje ugyanis, bár a bizánci eredet nem lehet kétséges, mégis lényeges eltérést mutat a S. Marco plasztikai díszében sűrűn szereplő bizánci vagy bizantinizáló angyaloktól. Ezeknek vagy a modellálása keményebb, aprólékosabb, kicsinyesebb, vagy az arckifejezésük kissé édeskésen mosolygó, ami egyformán távol áll a mi angyalunktól. (V. ö. S. Marco Ongania. Tav. 4. Tav. 144.; a S. Giovanni e Paolo Gábor arkangyalt ábrázoló reliefjét [Toesca, P.; Storia dell'arte italiana. 1927, p. 791.]; és az 5. ábrát). A fejtípus kialakulását nem lehet tisztán a lokális stílusból megmagyarázni, hanem tekintetbe kell vennünk a lombard szobrászatot is. A pármai Battisterot díszítő angyalreliefek

1 között fogunk találni olyanokat, melyek rokonvonásokat mutatnak a budapestivel. Ezek az angyalfejek (2—3. ábrák) csak a hajviseletben ragaszkodnak a bizánci típushoz, stílusuk azonban már eltérő, arcformáik szélesek, erőteljesek, modellálásuk nagyvonalú. A lombard művészet plasztikai ereje, realizmusa és komolysága él bennük. Bár egy korábbi fejlődési fokot képviselnek, mégis észrevehető a kapcsolat,

2 mely a mi angyalunkhoz és ennek velencei előzményéhez, a «Sogno» angyalához fűzi őket. Ez az utóbbi csoport azt a feltevésünket, hogy az angyaltípus kialakulásában lombard befolyás játszott közre, még jobban megerősíti az alvó Szt. Márk alakjával, melyben már régóta felismerték a lombard hatást. Noha reliefünk mestere egy kialakulóban levő, nyugtalan korszakban művészete kifejlesztéséhez különböző forrásokból merített is ösztönzést, alkotása mégis új, harmonikus. A külső hatásokat teljesen felszívta és összeforrasztotta. Az átvett motívumokat ihletett kézzel fejlesztette tovább. A lombard fejtípust lágyabbá formálta, harmónikusabbá változtatta, az arc komolyságát a derűs, nyugodt tekintettel tette melegebbé. A szokványos sematikus, bizánci hajfonadékot plasztikusan mintázott, gyönyörű vonalvezetésű hajkoronává alakította, mely a komoly arc varázsát még jobban fokozza. Az alak organikus felépítését, az egyszerű, nagyvonalú köpenymotívumot az antik művészettől lesi cl. Átvételének azonban új színt ad a gesztusokban

:i és a formaadásban érezhető tartózkodó félénkség, mely annyira vonzóvá tudja tenni a korai stílusperiódusok alkotásait. A hatalmas szárnyak motívumát a bizánci művészettől

4 kölcsönzi, de a körvonalakat egyszerűbbé, monumentálisabbá téve új, tisztultabb formában alkalmazza. Finom formaérzékkel megszüntette a nagy nimbus addig bizonytalan helyzetét és beleillesztette a szárnyak ívelésébe, miáltal a zavarólag ható, kusza körvonalak megszűntek, a fej nyugodt hátteret kapott. Ugyanez a kifinomult formaérzék nyilvánul meg a félköríves fülke alkalmazásában, — melynek belső vonala pompás összhangban van 1 Veniuri: op. cit. p. 315. — Vitzthum -Volbach: op. cit. S. 91. Toeáca: op. cit. p. 892. n. 23. 2 Áz illusztrációkon nem vehető jól ki, hogy e lejeken (1—4. ábrák) nemcsak a komoly tekintet, széles, erőteljes arcformák hasonlóak, hanem a szemgolyót keretelő, keskeny szélű szemhéjak mintázása is analóg. ;i A jobb kéz át van fúrva, talán jogart vagy liliomot tarlotf. Az utóbbi esetben az Annunziazio angyala lenne, melyhez Mária alakja külön fülkében elhelyezve kapcsolódott. 4 A bizánci művészetbe viszont antik hatás alatt került. (V. ö. Thanatos alakját az ephesosi Artemision egyik oszlopdob-reliefjén.)