Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2007 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

GASZTRONÓMIA - Sári Zsolt-T. Bereczki Ibolya: Lekvárfőzés régen és ma

licilt teszünk, lezárjuk, és száraz dunsztba tesszük. Nem lesz ugyan olyan kemény, mint a hagyományosan főzött lekvár, viszont megóvjuk magun­kat a szertefröccsenő forró lekvár által okozott kellemetlenségektől. Ha nem csavaros tetejű üvegbe tesszük, hanem a hagyományos celofánnal zárjuk le az üvegeket, néhány hónap alatt a lekvár besűrűsödik. Ha kisebb mennyiségű, 1-2 kilogramm lekvárnak alkalmas gyümöl­csünk kerül a kertből, mikrohullámú sütőben is megfőzhetjük. Erre a legalkalmasabb egy mély jénai tál, ebbe tegyük az előkészített, összetört vagy ledarált gyümölcsöt és a kívánt mennyiségű cukrot. A sárgabarac­kot érdemes úgy előkészíteni, hogy előző este kimagozzuk a gyümölcsöt, szétnyomkodjuk, hozzátesszük a kristálycukrot, elkeverjük, és másnap reggelig állni hagyjuk. A mikrohullámú sütőben ötpercenként megkavarva egy-másfél óra alatt elkészül. A legnagyobb előnye, hogy így soha nem kozmái oda a lekvárunk! A forró lekvárt üvegekbe töltjük, lezárjuk, és száraz dunszt­ba tesszük. Aki nem tudná, a száraz dunszthoz nem kell más, mint na­gyobb méretű lábas vagy doboz, amit másra nem használt textíliával ala­posan kibélelünk. Belerakjuk a lezárt üvegeket, jól bebugyoláljuk, és hagyjuk kihűlni. Két nap múlva a kamrába rakjuk a kész lekvárt vagy be­főttet. Jó étvágyat! Sári Zsolt-T. Bereczki Ibolya

Next

/
Thumbnails
Contents