Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2007 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

HÁZ ÉS HAGYOMÁNY - Zentai Tünde: A halandó megkísértése. A dél-dunántúli tájegység „szellemi" hátteréhez

A halandó megkísértése. A dél-dunántúli tájegység „szellemi" hátteréhez A múlt kutatása olyan, mintha sűrű deszkapalánkon keresztül néznénk a tájat. Örülünk a szűk réseknek, amelyeken föltárul a valóság egyegy szelete. Az egészet ugyan sohasem láthatjuk, végül mégis előáll egy többé-kevésbé összefüggő kép, hiszen többen, több oldalról, kitartóan szemléljük. A múzeumi kiállításokon tárgyi, vizuális eszközökkel idézzük föl a történelem, a népélet számos eseményét, jellemző vonását. A sokoldalú bemutatás legjobb feltételeit talán a szabadtéri múzeumok biztosítják. Házakat, templomokat, egész falvakat építhetünk föl, melyekben a régi idők tárgyi világa koherens módon jelenhet meg. A határtalannak tűnő lehetőség arra ösztönöz, hogy a vidéki társadalom életének teljességét próbáljuk megragadni. A berendezésekben tükröződik a lakáshasználat, a népművészet, a gazdálkodás, a társadalmi rétegződés, sőt még a népszokások, a néphit és a művelődés számos eleme is. Az emberi élet immateriális formában megnyilvánuló gondolati, szellemi, érzelmi szféráira viszont jó, ha jelzésszerűen tudunk utalni. E téren más - nem kiállítási - módszerekhez kell folyamodnunk. Az alábbi, néphitből vett szemelvények közlésének célja éppen a láthatatlan tartományok megvilágítása. A Dél-Dunántúl gazdag hiedelemvilágának a fölvillantása közelebb visz a letűnt világ emberéhez, és hozzájárul a múzeumi tájegység értelmezéséhez. A hiedelemmondák két olyan területről származnak, ahonnan házakat és melléképületeket telepítettünk a múzeumba, a Szigetvidékről és az Ormánságból. Az első, közöletlen mondánk a Zádorral azonos kistájon, a Szigetvár körzetében lévő Pata - 1950 óta Patapoklosi része - református egyházi anyakönyvében maradt fönn. 2006-ban bukkantam rá a Baranyai Református Egyházmegye Levéltárában. Tóth János lelkész jegyezte föl 1807ben a helyi szájhagyomány alapján. Különös értéke és érdekessége, hogy