Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2007 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

KITEKINTŐ - Kovács Zsuzsa: Egy kiállítás-rendezés pillanatai a „Pajtagalériában"

Kitekintő úgy érzem, hogy ezekben az al­kotásokban a látogatóink sem láthatnak mást, mint a kézi munka egyediségét és szépsé­gét. Nem volt ez másként 2007. június 15-én, egy forró pénteki napon sem, amikor a nagy me­legben sehogy sem tudtam kita­lálni, miként hasznosítsak újra , . , ^ . ^ „, Megmintázott, festetlen anyag a kiállításban Ugy egy regi, kopott installációt, (KOVÁCS Zsuzsa felvétele) hogy az csillogónak és vadonat­újnak tűnjön. Ebben a kilátástalan pillanatban érkezett meg Győrből Ge­rencsér Zsolt kékfestő, aki a nagy hőség és a hosszú autózás ellenére sem volt fáradt, sőt mosolygott, és nagy lendülettel látott neki, hogy kipakolja a kiállításba és a vásárra hozott vásznait. Néztem a termékeket, és számtalan kérdés merült fel bennem, amelyekre válaszolva Gerencsér Zsolt elmesél­te a családjuk kékfestő mesterségének történetét: Gyönyörűek ezek az apróvirágos minták! - Igen ezek még a dédnagypapa mintakönyvéből valók. Elhoztam azt is, ha van hely a kiállításban. Hogyne lenne, mindenképpen tegyük ki. Én ide tenném kinyitva, ide a be­járathoz, hogy láthatóak legyenek a minták. - A mintakönyv és a múzeumban őrzött régi dúcok alapján csinálom a nyomódúcainkat. Mi lett a sorsa a régi nyomódúcoknak, hogy kendtek a múzeumba? - A feleségem dédnagyapja, Éhling Péter - ő volt a műhelyalapító - na­gyon sok dúcot a győri Xántus János Múzeumnak ajándékozott 1953­ban. Miután a Kékfestő utcában, ahol ma is lakunk, sok műhely meg­szűnt, kidobták a régi nyomódúcokat, sokszor azzal tüzeltek. A déd­nagypapa látta, hogy textiliparnak nincs szüksége a kékfestésre, azért attól való félelmében, hogy az ő műhelyének berendezései, dúcai is az enyészeté lesznek, úgy gondolta, a dúcokat úgy mentheti meg, ha elhe-

Next

/
Thumbnails
Contents