Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2007 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

KITEKINTŐ - Kolozsvári István: Bihari újdonságok. Tudósítás három új falumúzeum megnyitójáról

Bihari újdonságok Tudósítás három új falumúzeum megnyitójáról Ez év tavaszán-nyarán tovább gyarapodott Bihar tájházainak, falumúzeumainak, településtörténeti gyűjteményeinek sora, egészen pontosan három kiállítóhely nyitotta meg kapuit a helyi közösség és az adott településre látogató vendégek előtt. Talán szokatlan dolog, de mielőtt a megnyitók eseményeiről, illetve magukról az új gyűjteményekről ejtenék szót, mindenképpen tisztázni kell a címben, illetve a fentebbi sorokban használt megnevezések problematikáját, hiszen elég nehéz megfogalmazni, „kategorizálni", valamiféle kötött keretbe helyezni őket. Nem írhattam azt, hogy „három újabb tájház", de azt sem, hogy „három új múzeum". Ami mindháromban közös, és talán elfogadhatóvá teszi a címadást, az az, hogy példásan helyreállított népi építészeti emlékek - a magyarországiak (Derecske és Létavértes) esetében műemléképület - adnak helyet a kiállításoknak, ezért is tekinthetjük fontosnak, hogy mindannyiról hírt adjunk, függetlenül a bennük berendezett kiállítások, az eddig összegyűlt tárgyegyüttesek tematikájától, összetételétől. Időrendben az első esemény az érmihályfalvi Városi Múzeum megnyitása volt, amelyre a 10. Nyíló Akác Napok rendezvénysorozat keretében került sor, 2007. május 18-án. A 19. század közepén épült módos gazdaház példás helyreállítása után az elmúlt év őszén fogtak a tárgyak gyűjtéséhez, melyben egy helyi születésű régészhallgatón kívül sok segítséget nyújtottak a nagyváradi Körösvidéki Múzeum munkatársai is. Előzményként el kell mondanunk, hogy a településen az 1920-1930-as években már az Almássycsalád, egész pontosan Almássy Ernő jóvoltából létrejött egy olyan közgyűjtemény, amely a várostörténet valamennyi rétegére és időszakára kiterjedően bemutatta annak még fellelhető tárgyi emlékanyagát. Ez is, mint oly sok gyűjtemény ebben az időben, „látogatható magángyűjteményként" indult. A trianoni események hatására kialakult élethelyzet és -érzés volt az, ami a lokális és nemzeti identitás erőteljes kifejezésére irányuló tevékenységre serkentette a családot, ennek a tárgyiasult megnyilvánulási formája volt az említett összeállítás, és persze e célt szolgálta annak nyilvános-