Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2007 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

MÚZEUM ÉS TUDOMÁNY - Kiss Kitti: A zománcedények kormeghatározásának nehézségei

A zománcedények kormeghatározásának nehézségei Mint minden más tárgy, így a zománcedények esetében is fontos, hogy mielőtt a kiállításokba, a házak berendezéseibe kerülnek, korukat, történetüket meghatározzuk. A zománcos öntöttvas és lemezedények gyártásának, a színek, formák történetének megállapítása néprajzi interjúk alapján nem tűnik lehetségesnek. A ma élő legidősebb generáció emlékezete legtávolabb az 1920-as, 1930-as évekig nyúlhat vissza. Ebben az időszakban nagyrészt már megtörtént a tűzhely- és az edényváltás, a nyílt tűzön főzést a takaréktűzhely, a cserép főzőedényeket a gyári fémedények használata váltotta fel. A kereskedelem, vásárok rövid idő alatt kiegyenlíthették a piacot. A zománcedények esetében a 20. század belátható időszakában éles táji tagolódás, elkülönülés nem jellemző. A nagyobb gyárak termékei valószínűleg az ország minden részébe eljutottak, de feltételezhető, hogy a korai időszakban a gyárak körzetében elsősorban a helyi termékeket vásárolták. A gyáripari és kereskedelmi statisztikák alapján a 19. század utolsó negyedétől számolni kell a külföldről behozott edények jelenlétével is. Az edények kormeghatározásánál elsőként érdemes a készítési technikát megfigyelni. A magyar gyárakban a 19. század végén a lemezedények öszszeállításánál, a fülek, fogók rögzítésénél szegecseket alkalmaztak. Erről tanúskodik az 1898-as Vas- és fémipari statisztika vasedény-gyártással foglalkozó fejezete, mely szerint a zománcolt lemezedények részleteinek öszszeszegecselésére több tízezer darab vas- és vörösrézszegecset használtak fel. Ugyanebből az időszakból (1893-1897) erősíti meg a szegecsek használatát a Pallas Lexikon Vasedény címszava, aminek egy részletét az edénygyártás folyamatának ismertetése céljából idézem: „A lemezedényeket hengerelt vaslemezből sajtolással vagy nyomással alakítják. Igen természetesen egyszerre a kivánt alakot nem kapjuk meg, ez csak többszörös sajtolás vagy nyomás eredménye, miért is a művelet közben merevvé vált edényt ki kell lágyítani, ami ugy történik, hogy a V-eket vastokba rakják, ennek fedelét fojtóan elzárják, illetőleg letapasztják és az