Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2007 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)
MÚZEUM ÉS TUDOMÁNY - Jakab Lászlóné: Elfelejtett növények II.
Elfelejtett növények II. A Bibliában szereplő növények közül a mannával fejeztük be sétánkat az elfelejtett növények között, most folytassuk azokkal, amelyek egykor a táplálkozásban játszottak nagyobb szerepet. Mint Európában máshol is, Amerika felfedezése előtt és még utána is sokáig a gabonafélék jelentették a fő élelmet. Háborúk idején az emberek sokszor kényszerből fordultak az erdők adta táplálék felé; vadhagymát szedtek, tölgyfa kérgéből őröltek lisztet, vagy édesgyökeret kerestek, manapság viszont a városban élők körében már nem nagyon ismertek sem a vadon termő növények, sem azok felhasználási lehetőségei. A súlyom (Trapa natans) ize főzve a szelídgesztenyéhez hasonlít, ezért vízi gesztenyének is nevezték, tavakban és holtágakban fordul elő. A víz felszínén kiterülő jellegzetes levélrózsáit egymáshoz szorosan illeszkedő, rombusz alakú, fogazott szélű levelek alkotják. A növényt a felfúvódott, levegővel teli levélnyelek tartják a víz felszínén. Szeptemberre érik be a növénynek a 2-4 hegyes szarvat, a csúcsán pedig koronát viselő termése, amiből ínséges időben lisztet, kenyeret, sőt még péksüteményt is készítettek. Első hazai irodalmi említése 1319-ből származik, bár őseink már Levédiában és Etelköz területén fogyasztották. A legnagyobb mennyiségben a Tisza árterein és holtágain termett, ezért ott kedvelt csemege volt. A helyi pákászok eszköztárába beletartozott egy bot, aminek a végére subadarabot kötöttek, ezzel szedték össze a termést, télen pedig a víz fenekére rossz subát engedtek le, s kötélen csónakról húzták. A sárospataki uradalomhoz tartozó halászoknak 1648-ban sulymot is kellett beszolgáltatni. Nagy Jenő szerint a 19. század közepén Nyíregyházán „annyira dívott a főtt súlyom evése, hogy a piacon úgy árulták, mint a gesztenyét, és a nép oly nagy tö- Sul u yom sé , re ™?f ó b 3 ' V J t>J bot egy subadarabbal
