Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2007 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

GASZTRONÓMIA - Gombosi Beatrix: Böjti ízek...

a tálakat, ezért volt szükség a megkülönböztető jelzésre. Nem tudunk róla, hogy a „csiripiszlis tálakat" más célra is használták volna. A kenyérsütéshez hasonlóan a csiripiszli sütésnél is összefogott több család, a rokonság, vagy szomszédok, az egyik fél csíráztatta a búzát, a másik fűtötte a kemencét, és sütötte a csiripiszlit. A kemencényi lepényből mindenki részesült, így forgó rendszerben az egész böjti időszakban jutott mindenkinek csiripiszli. A lepény elkészülte után körbeülték a csiripiszlis tálat, és mindenki a széléről kezdett enni. A kanál fejét marokra fogták, és a nyelével ették a lepényt. A kanál végével a tál szélére „odacukrosodott" csiripiszlit könnyen le lehetett választani, s utána beletunkolni a tálközépi lágy tésztába. A búzacsírától megédesült étel a speiz hűvösében több napig is elállt. Rábaközben „szaladosnak" is mondják a csiripiszlit. Timaffy László gyűjtése nyomán tudjuk, hogy futásra ingerlő hatása miatt nevezhették így. Drótozással javított csiripiszlis tál részlete, Rábapatonai Helytörténeti Gyűjtemény, 2007 (GOMBOSI Beatrix felvétele)