Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2007 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

HÁZ ÉS HAGYOMÁNY - Kemecsi Lajos: Hejcei históriák

tak. Azok látták, hogy béka szopta a tehenet. A gazdasszony volt a boszorkány." Hejcén a leggyakoribb védekezés a tej verése-vágása volt, így okozva fájdalmat a boszorkánynak: „...tudott a tehenhe, a menyecskét mindig rúgta. Mikor má végképp nem tutta fejnyi kivitte a favágótuskóra a tejet, oszt vágta a baltával. Az anyós a boszorkány, kiment oszt jajgatott... ami maradt tej, bevitte az istállóba, oszt szeme közé öntötte a tehénnek. Azóta tutta fejnyi a menyecske." „...kell egy kis aludttejet önteni a küszöbre, baltával elvágni, s mire elvágták, az, aki megrontotta, elmegy oda." A megtorlás analógiás mágián alapuló eljárásai igen elterjedtek voltak. A védekezés változatos formái más rontások esetén is jellemzőek: „El kell menni a boszorkányhoz, kölcsön kell kérni tőle valamilyen tárgyat. Ott még az ő házában kell neki kijelenteni, hogy addig vissza nem kapja a tárgyat, amig ő vissza nem viszi azt a tárgyat... amivel elvette a tehén hasznát." „krétával, amit megszenteltek, vagy szentelt vizzel keresztet tettek az ajtó fölé, a falra, vagy pedig az ajtóra. így nem ronthattak meg senkit a házban." „Mikor megellett a tehenük, a boszorkány odament hozzájuk, de az apja megverte." A védekezés alapját jelentette az a hiedelem, hogy a rontást elsősorban a rontó személy tudja meggyógyítani. A verés, mint az önbíráskodás eszköze gyakran felbukkan a boszorkányperek adatai között is. „Egy asszony béka képében szopta a tehenet. Elhívták Vilmányból a kilencven éves Pindriket. Jött is Pindrik, átment egy árkon, és vele szemben a boszorkány asszony jött. Rákiáltott a Pindrik: Te csupasz pinájú, miért rontottad meg ennek a tehenét?" A szakirodalomban ismeretes rontáselhárító varázsigék egy típusát jellemző trágárság jelenik meg a fenti szövegben. A boszorkány felismerésének legismertebb hiedelme a lucaszékhez kötődik, amelyre készítője a karácsonyi éjféli misén ráülve vagy a keresztúton ráállva meglátja, hogy ki a boszorkány a falu asszonyai közül. Erre vonatkozó adatok is ismeretesek Hejcéről: „újév éjfélkor szentelt krétával kört húztak a keresztutakba. Aki a körbe állt, láthatta a boszorkányokat." „Lucakor a boszorkány oldalt megy be a templomba, a szarva miatt." „A lucaszéket úgy készítették, hogy Lucától minden nap egyet vágtak rajta, a Karácsony estéjén csinálták meg teljesen. Az éjféli misekor a templom ajtajával szemben ültek rá, akkor jöttek a boszorkányok nagy szarvakkal. Miután meglátta a készítő a boszorkányokat, mákot szórt szét, különben azok széjjeltépték volna". A boszorkányok tevékenysége a fenti időszakokban élénkül meg elsősorban. Karácsony, újév, Luca vagy György nap éjsza-