Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2007 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2007)

MÚZEUM ÉS TUDOMÁNY - H. Csukás Györgyi: Vásárok Mernyén

Vásárok Mernyén A falusi, mezővárosi népesség azoknak a javaknak a többségét, amelyeket nem maga állított elő gazdaságában, a helyi vagy közeli vásárokon szerezte be. A környék mesteremberei által gyártott iparcikkeken kívül távolibb vidékekről, sőt külföldről származó termékek is eljutottak még a kisebb mezővárosok vásáraira is. A kirakodóvásárral egyidejűleg állat- és terményvásárt is tartottak, ahol a helyiek is eladhatták fölöslegeiket. A vásártartás nemcsak a szabad királyi városok privilégiumának egyik alapját képező szabadalom volt, hanem a vásártartás joga, mint kisebb királyi haszonvétel, a földesurakat is megillette. Élve e jogukkal, a földesurak gyakran mezővárosaik számára is vásártartási privilégiumot szereztek, ami a vámok, vásári helypénzek szedése révén jelentős jövedelmet biztosított számukra. Forgalmas, nagy tájak lakóit vonzó, népes vásárok persze csak ott alakulhattak ki, ahol erre az egyéb feltételek is adottak voltak. Minthogy múzeumunkban hamarosan felépül a Bakony, Balatonfelvidék tájegységhez kapcsolódó vásártér Kapolcsról származó cédulaháza, érdemes felidézni a kisebb, mezővárosi vásárokat. A Somogy megyei Mernye mezőváros földesura 1807 óta a Piarista Kusztodiátus volt. Mernye egyben a több megyében fekvő uradalom igazgatási központját is jelentette. A Mernyei Uradalom levéltárában több időszakból is fennmaradtak részletes kimutatások a vásárban fizetendő helypénzekről, amelyek alapján képet alkothatunk a vásár nagyságáról, az ott megforduló árusokról, mesterekről, kereskedőkről, a helypénzekből befolyt jövedelemről. 1830-ban a mernyei helypénzek kimutatásához összehasonlításképpen mellékelték a közeli városok vásári helypénzeinek lajstromát is. Ezek többségét a mernyei lista alapján állították össze, és csak az árakat írták be. Sárd esetében azonban az ottani vásár helyi jellegzetességeire utaló, sőt a visszaélésekről is tájékoztató, eredeti kimutatást mellékeltek. Megemlítik például, hogy „sokan azért jönnek a vásárra kotsival, hogy ott Lovaikat ki fogván azokat árulhassák, azzal ismét vásár után bé fogván, szabatott hely pénz nélkül, mellet fizetni kellene, menni kívánkoznak..." Az egyébként