Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2006 3. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2006)

MESTERSÉGÜNK CÍMERE - Keresztúri Tamás: A vincellér akkor és most

A régi vincellérek nem igazán használtak speciális pinceműveleteket. Nem derítették, szűrték a bort. Arra törekedtek, hogy elkészítsék a tökéletes alapanyagot, azt a szőlőtermést, amely tökéletes bort ad. A jó bor a tisztaság és a rendszeres gondoskodás mellett önmagától letisztul, fejlődik, érik, és tökéletes lesz. A gyenge, alacsony cukorfokú, beteg alapanyagból még egy vegyészmérnök se tud csodát művelni. Véleményem szerint a mai világban nem neves és híres borászok, hanem vincellérek vannak. Ok arra törekednek, hogy szőlőbirtokukon a tökéletes szőlőtermés előállítása után a modern borászati segédeszközökkel előállítsák azt a bort, amelyre oly büszkék. Az igazán jó borok akkor születnek, ha mellőzzük a kémiai beavatkozásokat, és csak a szigorú technológiai szabályok betartására törekszünk. Mindezek mellett nem szabad elfelejtkeznünk egy „aprócska" befolyásoló tényezőről, az időjárásról. Csakis jó évjárattól várható el a csodás termés. A vincellér szó mára már fényét vesztette, eltörpült és kezd feledésbe merülni. Pedig nekik köszönhetjük a magyar borászat híres múltját, borainak hírnevét, és magát az aszúbort is. „Az igazi vincellér megálmodja a születendő borocskát, majd kimegy a területre, és nekilát a metszésnek..." Keresztúri Tamás A köztéri pince a múzeumban Kínálás a pinceborozóban, középen (DEIM Péter felvétele) Sólyom László köztársasági elnök (DEIM Péter felvétele)