Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2006 3. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2006)

KÖNYVAJÁNLÓ - Gyura Sándor: Ház és Ember 18.

Ház és Ember 18. Immár a 18. kötete jelent meg a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyvének, amely három nagyobb részre tagolódik. Az első - legnagyobb - szakasz tudományos értekezéseket tartalmaz. Jékely Berta tanulmányában a Skanzenben létesítendő 20. századi tájegység kapcsán foglalja össze a műemlékvédelem problémáit, kiemelve a típusházak és az azokból létrejött egységes településképek megőrzésének kérdését. Tóth Boglárka a csíkmenasági Adorján-házat mutatja be, kitekintve a család történetére, a település építészeti sajátosságaira. Az épület kutatása kapcsán felszínre kerültek az építési fázisok, amelyek meghatározásában nagy szerepe volt a fa építőanyag dendrokronológiai vizsgálatának. Demeter István és Miklós Zoltán írásában egy múzeumi tárgysorozat, az erdélyi Nyikó mentén készített és használt díszített tetőcserepek készítéséről értekezik. A szerzők bemutatják a tetőcserepek gyártását és használatát befolyásoló földrajzi, gazdasági és történelmi körülményeket. A következő két tanulmány a Szegedre és környékére jellemző hagyományos napsugaras oromdíszekkel, azok műemléki védelmével foglalkozik, fényképekkel gazdagon illusztrálva. Vass Erika és Valkony Károly a motívum múltjának vázolását követően ismertetik kutatásuk eredményét, melyben számba veszik a dél-alföldi települések ma még fellelhető napsugaras oromzatait. Példákat hoznak a megőrzési törekvésekre, illetve a napjainkban épült lakó- és középületek esetében a motívum újraéledésére. Ozsváthné Csegezi Mónika és Ozsváth Gábor Dániel a történeti előzmények, keletkezési körülmények ismertetését követően a Szegeden 2004ben fellelhető napsugaras oromzatú házakat mutatják be részletesen. Szenti Tibor történeti forrásokat vizsgálva a hódmezővásárhelyi szállások és tanyák tárolóépítményeit csoportosítja, tipizálja és korszakolja. Elterjedésüket statisztikai számításokkal mutatja be. Bálint János a 2006 májusában átadott Felföldi mezőváros tájegység kovácsmunkáin keresztül ismerteti a kovácsmesterség történetét és szerepét e táj építészetében. Ugyancsak ezen új tájegységhez - azon belül is a tállyai