Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2006 3. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2006)

GYŰJTŐÚTON - Vass Erika: Kutatóúton Erdélyben

Kőből faragott kapu Abásfalván (VASS Erika felvétele) Forrófalván a legérdekesebb az az 1892-ben épített boronaház, melynek kétoldalt kontyolt nyeregtetejét korábban nád fedte. A lakóépületet elől kiszögellő sártöltés szegélyezi, melyen ottjáriunkkor somot és szilvát aszaltak. A lakószobába keskeny ereszen (színen) át jutunk, melynek hátsó részét kamrának választották el, itt tárolják többek között a boroshordókat. A padlásra létra a színből vezet föl. A szobába lépve az ajtó mögött vizespad, bal oldalon pedig a tűzhely, „szóba" látható. A kemencét az itt lakó testvérpár bontotta el az 1960-as években, helyén most ágy van. Akkor udvari kemencét építettek, melyet jelenleg is használnak. A szemközti sarokban áll az asztal, és mindkét fal mellett végig hosszú pad. Ezeket szőttesekkel terítették le, mögöttük a falat is ezzel borították, illetve a falon szentképek sorakoznak szorosan egymás mellett. A ruhák tárolására még nincs szekrény, csupán festett ládák és ruhatartó rúd a szoba kamara felőli oldalán, illetve a szobából nyíló oldalkamrában. Gyimesközéplokon, Boros-patakán találtunk rá arra az egyhelyiséges, boronafalú, dránicával fedett épületre, melyben egy idős házaspár él. Tetején oltalmazó céllal és egyben római katolikus vallásuk kifejezőjeként két fából készült feszület látható. Az ablak körül tapasztáskeretezést alkalmaznak. A fiatalok a telken álló újabb házban laknak. Terepmunkáink során nagyon sok helyen találkoztunk a magyar, szász és román együttéléssel, egymásra hatással. Mind az épületek, mind a berendezés szintjén nagyon sok hasonlóságra leltünk, a különbség csupán a színek és a szakrális tárgyak Lakóház Inaktelkén (VASS Erika felvétele) terén mutatkozott meg. Célunk az,