Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2006 3. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2006)

KÖZÉPPONTBAN - Gombosi Beatrix: Höveji kendők másodszerepben

hímzés mesterségét. Összejártak dolgozni, amit a más vidékről ismert fonó vagy guzsalyas példájára itt varrónak neveztek. A rámára feszített patyolatra, lenbatisztra, mollra, vagy 'organtinra' volt, aki előrajzolás nélkül varrta az úgynevezett levegőben varrott csipkét. Akik papírra terveztek, a rajzoláshoz szinte minden kéznél lévő ügyes szerszámot felhasználnak: poharat, fedőt, gombot. A dobrámát kiszolgált szita kérgéből készítették. A 20. században háziiparszerűen hímeztek. Az 1950-es években megalakuló és 1980-ig fennálló budapesti Háziipari Export Szövetkezethez a höveji aszszonyok közül több mint százan csatlakoztak. Ekkor Budapesten nyomták a mintákat, és csak ezeket vették át kivarrva. A hövejiek mindig nagy sikerrel szerepeltek külföldi kiállításokon is, a brüsszeli világkiállításon aranyérmet kaptak. A helybéli hímzők és tervezők közül Horváth Mária és Pócza Margit (1909-1991) kaptak Népművészet Mestere címet. Az ő terveik mentették át a korábbi hímzésmintákat ma is használható tárgyakra, lakástextilekre, viseletdarabokra. Hímzéseiken újítást jelent az aszimmetrikus motívumszerkesztés. A múzeumi kendő hímzésmintája és technikai kivitelezése saját stílusában egyszerű, nem tartozhatott az élvonalbeli darabok közé. Készítési idejét további adatok és datált párhuzamok hiányában nehéz behatárolni, mindenesetre valószínűsítjük, hogy ez nem a legkorábbi darabok egyike, hanem a 20. században készült. A höveji hímzésekre a szabadrajzú minták, csokorminták, apró térkitöltő elemek, virágok, levelek, sarokminta kompozíció jellemző. A kör vagy csepp formájú áttört felületeket a legOrszágh László népművész hímzett höveji M kendővel (GOMBOSI Beatrix felvétele) változatosabb mintákkal, tűvel TEKA 2006/3— - 39