Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2006 3. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2006)

AKTUÁLIS - Juhász Katalin-Sári Zsolt: Meg is mosakodjál! - Higiénia a 20. századi faluban

A 19-20. század fordulójától napjainkig terjedő időszak a tisztálkodási szokások változása alapján öt nagy korszakra osztható. Ha végigkövetjük az egy évszázad alatt bekövetkezett változásokat, a legszembetűnőbb a tisztaság, jólápoltság fogalmának rendkívül bonyolulttá válása: nemek, életkorok és testrészek szerinti követelményrendszerének és eszközkészletének kialakulása. A premodern társadalmakban a tisztálkodás rítusa közösségben zajlott, s az eredmény a közösség normáinak volt alárendelve. A polgárosodás folyamatában a tisztálkodás egyre inkább egyénivé vált, s ezzel egy időben az eredményt tekintve megnövekedtek a választási lehetőségek. Vagyis az egyén egyre inkább szabadon dönt arról, hogy milyen közösséghez kíván tartozni, s a külsejét az adott közösség ízlésének megfelelően rendezi el. Részlet a kiállításból (DEIM Péter felvétele) A tisztálkodás tehát ma sem egyszerű szennyeltávolítás, hanem egyfajta „átmeneti rítus". Járulékos tevékenységeivel együtt egy elképzelt külső minél „tisztább", „tökéletesebb" előállítására irányul, amely az adott egyén saját egyénisége és a külvilág számára fontos csoportja felé kívánatosnak, elfogadhatónak tűnik. Éppen ez a külső jelzi a világ számára, hogy az adott egyén ízlését, erkölcsét, jellemét, gondolkodását tekintve a számára fontos csoport teljes jogú, vele egynemű (tiszta) tagja.