Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2006 3. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2006)

MÚZEUM ÉS TUDOMÁNY - H. Csukás Györgyi: Iparosház Mernyén

Iparosházak Mernyén A Szabadtéri Néprajzi Múzeum a falusi és mezővárosi paraszti életmód bemutatása mellett nagy gondot fordít az iparosok műhelyeinek, környezetének a megjelenítésére is. Az iparosok fontos szerepet játszottak a falu népének ellátásában, mind szűkebb területre szorítva vissza a paraszti önellátást. Míg korábban a céhes iparosok elsősorban városokban működtek, és a falvak népe rendszerint vásárok alkalmával szerezte be tőlük a számára nélkülözhetetlen, szakiparosok által készített termékeket, addig a 19. században, a céhrendszer válságával párhuzamosan, egyre több iparos költözött mezővárosokba, sőt falvakba. Letelepedésüket az tette lehetővé, hogy a falvak, mezővárosok részéről megnőtt az igény a helyben élő, szolgáltatásaikkal, termékeikkel bármikor rendelkezésre álló iparosok jelenlétére - természetesen elsősorban az általános, mindennapi szükségleteket kielégítő szakmák képviselőire. Mezővárosokba, falvakba költöztek azok az iparosok is (mint például a városiak számára egyre parasztosabbnak érzett festett bútorok készítői), akiknek termékei a divat változásával a városi polgárság számára eladhatatlanná váltak, vidéken viszont még egy ideig keresettek voltak. Az is gyakori, hogy az iparos-hiányt mesteremberek tervszerű letelepítésével igyekeztek enyhíteni. Legjellemzőbb volt ez a török hódoltság alól való felszabadulás után, az újjáépítés sokféle mesterember közreműködését igénylő munkálatainak idején, amikor tömegesen hívtak be iparosokat Magyarországra a német birodalom különböző területeiről. Hasonló akciók azonban később is zajlottak: a gyorsan fejlődő főváros igényeinek kielégítésére például a közeli Albertfalvára telepítettek nagy számú iparost, akik német, magyar, cseh, szlovák származásúak lévén, kezdetben alig tudtak egymással szót érteni. Iparosok tervszerű telepítésére azonban olyan mezővárosok esetében is sor kerülhetett a földesúr kezdeményezésére, mint a Somogy megyei Mernye. Mernye földesúri mezőváros, a kegyes tanító rend birtokainak központja volt. A piarista rend 1807-ben kapta meg a II. József által megszüntetett fehérvári kusztodiátus több megyében fekvő birtokát iskoláinak