Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2006 3. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2006)

AKTUÁLIS - Borbás Péter: A tájházak megőrzésének gyakorlata

Tájházak megőrzésének gyakorlata Tapasztás Tájházainknál a falazatok befejező rétege leggyakrabban a sartapasztás. Viszonylag sérülékeny, a lábazati részeken könnyen lemosódik, általános felületeken táskásodhat. Állandó figyelmet és törődést igényel, évente legalább egy alkalommal érdemes karbantartani. A tapasztás gyakorlatot kívánó munka. Mindig két-három rétegben hordjuk fel. Az első réteg durvább sárból készül, több pelyvával, törekkel, szalmaapritékkal (egyes vidékeken lótrágyát is kevertek a sárba, hogy rugalmasabb legyen). A sarat addig keverjük, míg egyenletes minőségű képlékeny anyagot nem kapunk. Az elkészült sárhabarcsot kézzel vagy kőműves szerszámokkal 1-2 cm vastagságban hordjuk fel a felületre. Ha a falfelület porszáraz, akkor elönedvesítéssel segítjük, ha túlzottan sima, nádszövettel vagy rabichálóval segíthetjük a jobb tapadás kialakulását A második és harmadik réteg esetében, fokozatosan finomodó pelyvás sarat vagy finom híg agyagot hordunk fel, hogy a falfelület egyre simább legyen. A felületre felvitt anyagot lécekkel simítjuk el, az egyes rétegek felhordása között száradási időket hagyunk . Az utolsó réteg tapasztás már hig agyaggal készül. Nem árt, ha maximum 20 % meszet is keverünk bele a meszelés előkészítése céljából. Tapasztás céljára leginkább a jó vízfelvevő képességű, ugyanakkor kevéssé zsugorodó agyagok az alkalmasak. Jó tapasztás (3 rétegben) csak 3% körüli száradási zsugorodású agyag esetén várható.