Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2006 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2006)

AKTUÁLIS - Káldy Mária: Egy „hegyaljai mezőváros"! 1906? 2006?

körének megfelelően, s immáron feladatának befejezéseként - nekirugaszkodik köszöntőjének: „Nagyságos Elnök Úr és kedves Vendégek! Valamint Anteusz a földtől nyerte az ő erejét, nagyságotok ereje is e földben van, amelyre e pillanatban lépni méltóztattatok. Jól tudjuk mi azt, hogy a politika az egzigenciák tudománya, és azt is tudjuk, hogy a legkiválóbb államférfiú is marcangoló kételyeknek van kitéve. Lehet-e ez másképp most, világunk szorongatott állapotában? Olvastuk tépelődéseiteket, hogy bölcs elhatározásotokat ide vagy oda vessétek-e a mérlegbe, s most jólesik látnunk, hogy ide jön nagyságotok a földhöz, melytől erejét nyerte, s lehajlik hozzá, de nem mint Midász, hogy valamit súgjon a földnek, hanem mint Szent Vendelin, hogy valamit kérdezzen a földtől. Oh, a föld felelni fog! Isten hozta közénk, akiket kitárt karokkal üdvözlünk itthon, mint egykor földiéi Demoszthenészt!" Beszéde végeztével, kalapját kezében tartva Cseri Miklós főigazgató felé fordul, hogy egy főhajtással átadja az ünnepélyes megnyitó ceremóniájának irányítását. Felcsendül a Himnusz, majd elhangzanak a köszöntések, méltatások és a köszönetnyilvánítások. Először Cseri Miklós főigazgató üdvözli az egybegyűlteket, majd Bozóki András miniszter (Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma) méltatja a múzeum jelentőségét, és érdemeit. Őt követi Gyárfás Ildikó, Sós Tamás, és Thomas Bloch Ravn alelnök (Európai Szabadtéri Múzeumok Szövetsége) köszöntőbeszéde. Ezután ismét a főigazgató úr ragadja magához a szót, hogy köszönetét fejezze ki - személyenként és csoportonként - a tájegység létrehozásában jeleskedő múzeumi munkatársaknak. Végezetül - de nem utolsósorban - Sólyom László köztársasági elnök emelkedik szóra, hogy elismerését fejezze ki a múzeumnak. Mondandójának végére hangsúlyos pontot a jelzésére a szőlőhegyen elsütött viharágyú hangja tesz. Poharát magasra emelve áldomásivásra szólítja fel az egybegyűlteket. Isten éltesse a Múzeumot! Felejthetetlen ünnepi pillanat. A téren, a díszemelvényen mindenki magasra emeli borral telt poharát. Ismerősök, ismeretlenek koccintanak, gratulálnak a múzeum munkatársainak. Szép munka volt! Vivát! Csillognak a poharak, s valami itt-ott megcsillan a szemekben is!