Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2006 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2006)

MÚZEUM ÉS TUDOMÁNY - Zentai Tünde: A dél-dunántúli temető

A fejfák alakja - elsősorban a csúcs formája - néhol még őrzi a nemek szerinti megkülönböztetést; ezt a tárgynyelvi jelbeszédet a vajszlói és a nagybajomi fejfák képviselik. A sírjelek telepítése előtt, a műtárgyvédelmi szempontok gondos mérlegelése alapján úgy döntöttünk, hogy az egyedi és idő koptatta eredeti fejfák helyett azok hiteles másolatait állítjuk föl a temetőben. A 18 műtárgymásolatot Varga Gyula, Fehér Ferenc, Oszlács Balázs és Száraz Attila, a múzeum munkatársai készítették. A temető egész területét, a sírokkal és az árokkal együtt, vegyes réti fű borítja. Az árok belső partján a már leírt gledícsia-sövény húzódik. Középtájon, jobb oldalt, az út és a gerjeni fejfák között egy szomorúfűz áll. A temető szélső üres helyein igénytelen gyüFejfa a szaporcai temetőben (ZENTAI Tünde felvétele, 1972) mölcsfák - szilva, vadcseresznye, som - tenyésznek (melyek termése a kaszálást végzőt, rendszerint a harangozót illette). Hasonló elhelyezésben lila orgonabokrok, orgonafák és egy csipkebokor található. Közülük csak a gerjeni orgonafa fehér dupla virágú. A dísznövényeket a fejfa mellett vagy a síron néhány örökzöld (bukszus, istenfája, rozmaring) és virágos bokor (japán birs), egy-két évelő virág (kék írisz, fehér liliom, császárkorona, gyöngyvirág), valamint az őcsényi sírkő fölé boruló tujafa (tuja orientális) képviseli. Az őcsényi házunk tulajdonosainak sírköve Szentendrén (ZENTAI Tünde felvétele, 2003)