Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2006 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2006)
MŰHELYTITKOK - Román Árpád: Faanyag-ismereti kiskáté
rügyek fekete foltok formájában jelennek meg. A göcsök általában kihulló göcsök, ami felhasználásakor kellemetlenségeket jelenthetnek, a fa esztétikai értékét rontják. Diószeghy Vilmos 1914-ben írt fatechnológia könyvében a következő felhasználási területeket említi a jegenyével kapcsolatban: épületfaként, épületasztalos alapanyagként, padló és belsőépítészeti céllal szívesen használják, és a bútorasztalos ipar kedvelt szerfája. Rövid határozókulcs: fája egyszínű gesztű, a halvány sárgásvörös, lágy fájában gyantajáratok nincsenek. Az évgyűrűhatárok élesek. Lucfenyő (Picea abies) Elnevezései: Fichte (né), White wood (an), Epicéa (fr), Peccia (ol), Smrk (cseh). Élettere Közép- és Észak-Európa. Hazánkban telepített erdei vannak az Alpokalján és a középhegységekben. Hogy a jelenlegi Magyarország nem a géncentruma, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy állományai a gyökérrontó tapló és a betűző szú által erősen károsítottak. Telepítését a német gyökerű és mintájú erdőgazdálkodás kezdte el. A megváltozott ökológiai feltételek, a tartós, csaknem két évtizedes aszályos időjárás állományait legyengítette. Természetes körülmények között a lue 700 mm csapadékot és cca. 70% relatív páratartalmat igényel. A törzse szabad állásban mintegy 40, zárt állásban akár 60 m-es törzsmagasságot is elérheti. A gyökere tányéros, sekély gyökérzet, ezáltal képes vékonyabb termőrétegen is megtelepedni. A sekély gyökérzet hátránya az, hogy a zárt állomány megbomlása esetén hajlamos a széldöntésre a fa, mint ahogy a túltartott turisztikai célú tátrai fenyvesekben sajnos néhány éve ez meg is történt. Hogy az emberiség mennyire nem hajlandó tanulni a hibáiból, álljon itt bizonyságul az a tény, hogy 1915-ben hasonló katasztrófa történt ugyancsak a Tátrában. Az erdőtervezés időszakában Vadas Jenő erdészprofesszor azt javasolta, hogy az újratelepítést 70% lue, 20% jegenye, 10% bükk és egyéb hegyvidéki lombos fajokkal végezzék, mert a biológiailag sokszínű állományok ellenállóbbak a monokultúrákkal szemben (A biodiverzitás, vagyis a biológiai sokszínűség megőrzésének fontossága került előtérbe!). Kérge fiatalon vörösesbarna, csaknem sima, idősebb korára szürkés színűre változik, és cserepes kéreggé módosul. Fája sárgás-fehéres színű. Gyantajáratokban mind hossz, mind sugar