Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2006 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2006)

MESTERSÉGÜNK CÍMERE - Kemecsi Lajos: A kocsi kocsi

A kocsik táji változatainak kialakításában szerepet játszottak a természeti körülmények is. Az Alföldön a kötött talajon gazdálkodók nehéz kocsikat, míg a Duna-Tisza közi homokos területeken könnyű járműveket (homokfutó kocsik, szaladó kocsik) használtak a gazdák. A 20. század elején jelentek meg paraszti használatban a rugós, fédères kocsik, amelyeket kifejezetten személyszállításra és piacozásra használtak. A rugókon nyugvó kocsiszekrény megszerkesztése kovácsmesterek érdeme, de az úri hajtókocsikat utánzó kocsioldal kivitele bognármunka volt. A fédères parasztkocsinak a helyi igények és a kocsigyártómesterek leleménye szerint több változata jött létre, ilyen a körösi, a kunsági és a szegedi fédères kocsi. Ismert volt a nagyatádi kocsi, amely a piacra termelő középparaszti rétegnek szinte jelképévé vált. A kocsigyártók termékei interetnikus kapcsolatok révén is terjedtek. A környező népek nyelvében elsősorban a magyar nyelvből származó kifejezések találhatóak a közlekedés, a fogatolás fogalmaira. A kocsigyártó központok egyes esetekben külföldre is szállítottak. Például a hétfalusi kerekesek és kovácsok gyártmányait a fuvarozásban kiváló csángó szekeresek A magyar kocsi (Jeremias SCHEMEL Augsburg, 1568)