Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2006 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2006)

AKTUÁLIS - Káldy Mária: Egy „hegyaljai mezőváros"! 1906? 2006?

A szomszédos mádi épület berendezése az 1880-as éveket tükrözi, a lakóház tulajdonosa ekkor egy bor-, búza- és hordókereskedelemből élő mezővárosi polgárcsalád volt. Házuk első lakrészét és a boltot abban az időben egy zsidó kereskedőcsalád bérelte. A klezmer zene, az udvaron trendellivel játszó gyerekekre, s a vendégeket flódnival kínáló mádiakra, őrájuk emlékeztetnek bennünket. Az egyre inkább a nyári évszakot idéző melegben jólesik egy kicsit hűsölni a főtér támfalából nyíló, önmaga alá kanyarodó, 40 méter hosszú pincében. A rövid pihenő után a főtérről a felső utcára mennek a vendégek, ahol elsőnek az erdőbényei házat tekintik meg, melynek bemutatási időszaka az 1860-as évek. A házat egy katolikus gazdag parasztcsalád lakta, akik a szőlőművelés, borkészítés, kocsmatartás mellett - mint egykor sokan a településen - kőfaragással vagy hordókészítéssel is foglalkoztak. Hogy így van ez még most is Erdőbényén, azt azzal bizonyították a helybéliek, hogy két kiváló mesterükkel - egy kőfaragóval és egy kádárral - érkeztek a megnyitóra. A szomszédos hejcei, úgynevezett huszita háznál - mint a többinél is - a település mai polgármestere fogadja az érkezőket. Az épület múzeumi bemutatásának időszaka azonos az előzőével. Itt egy szőlőműveléssel, borkereskedelemmel és „korcsmáitatással" is foglalkozó szekeres gazda és családja lakott egykor. A kocsiszínben, ahol a borszállításra előkészített szekeret láthatjuk, most a hagyományaikra büszke hejcei asszonyok éneke zeng. A túrázást közismerten kedvelő köztársasági elnök figyelmét itt a gyönyörűen kifaragott pásztorbotok kötik le. Meghökkentő látványt nyújt a következő, tokaji ház udvarán magasodó három dongaszárító torony. A telken másolatban felépített épület berendezése egy református kádármester családjának tárgyi világát, életmódját tárja elénk az 1879-1901 közötti időszakban. A tokajiak református lelkészük vezetésével érkeztek a múzeumba, és hogy hűek legyenek az épület berendezéshez, egy kádármestert hoztak magukkal, aki bámulatos gyorsasággal készíti a kis hordókat, és fáradhatatlanul válaszol a kíváncsiskodó látogatók kérdéseire. Figyelmünket most a tállyai ház köti le, melynek tornácáról tárogató hangja száll messzire. Az eredeti épületben egykor egy szőlőtermesztés-