Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2006 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2006)

FÓRUM - Barics Attiláné: Visszaemlékezéseim a Dél-Dunántúl tájegység megnyitásáról

nevében vittünk, csak mi nem tudtuk átadni. Megszegtem a protokollt, és átadtam az ajándékokat, csak a Köztársasági Elnök úrnak nem. Végül az őt kísérők megsajnáltak, és átvették az ajándékot azzal, hogy elhelyezik elnök úr kocsijában. Az izgalomtól és a fáradságtól nem tudtam a finom ételekből enni. Elköszöntem, és megkerestem enyéimet. Minden látogató kapott egy tál meleg ételt, gulyáslevest és finom bort, ami megtette hatását. Köszönet a múzeumnak! Mivel hajnalban keltünk, és több idős ember is volt velünk, úgy döntöttünk, hogy elindulunk haza, a mi kis falunkba, ahol a fák egymás lombjait simogatva várnak bennünket. Összefoglalva, mint Márai Sándor Füveskönyvében olvastam az ünnepről: ahogy induláskor a hajnali szürkületben végignéztem az indulásra váró embereket, szinte azonosultam az ünnepi gondolatokkal: Az ünnepről „Ha az ünnep elérkezik életedben, akkor ünnepelj egészen. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nem csak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, Milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. Legyen benne tánc, virág, fiatal nők, vérpezsdítő és feledkezést nyújtó italok. S mindenek fölött legyen benne valami a régi rendtartásból, A hetedik napból, megszakításból, a teljes kikapcsolásból, Legyen benne áhítat föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl reá, Testben és lélekben. S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja. Az élet elhoz másféle ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre. " így történt ma is. Barics Attiláné