Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2006 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2006)

KÖZÉPPONTBAN - Balassa M. Iván: A mádi dohánytartó

Középpontban az, hogy az ilyenben nem a pipások tartották a füstölnivalót, hanem azok, mint nagyapám is, akik cigarettát sodortak belőle! A cigarettának valót sokkal finomabbra kellett vágni, és a vékonyabbra vágott dohányszálak hajlamosabbak voltak a száradásra, póriasra. Ezért volt alul a réz szita, a por ezen keresztül lehullhatott az alsó dobba. A hólyagborítás pedig a kellő nedvességfokon való tartást szolgálta, de ha nagyon száradni kezdett, répaszeleteket kellett a dohányba keverni, etA mádi dohánytartó tol visszanyerte a sodráskor feltet- (DEIM Péter felvétele) lenül szükséges rugalmasságát. Az alul összegyűlt dohányport kis zacskóba téve a szekrényben a molyok ellen lehetett használni. Nagyapámnak volt még egy praktikája. Az alsó részbe orvosi somkóró (meliotus officinalis) virágot tett - ezt gyakran én gyűjtöttem neki -, ez száradáskor kitűnő illatot adott a felette lévő dohánynak. Az utóbbi időben valamiféle adózási okból terjedni kezd ismét a cigarettasodrás. De minden bizonnyal nem az ezzel kapcsolatos tárgyi világ, a dohánytartó, de a dohányszelence se, amiben a napi használatra szánt vágott dohányt, és a szükséges mennyiségű cigarettapapírt tartották. Balassa M. Iván