Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2006 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2006)

AKTUÁLIS - Jakab Lászlóné: Szőlőtelepítés a Felföldi mezőváros tájegységben

ket ástak körülötte, trágyát és jó minőségű földet szórtak bele, és a veszszőket lehajlítva betakarták földdel. A meggyökeresedett vesszőket őszszel leválasztották a tőkéről, és ezekkel a gyökeres példányokkal pótolták a hiányt. Természetesen ez a módszer ma már csak homoktalajon alkalmazható, mert a filoxéra elpusztíthatja az így szaporított tőkéket. Volt egy egészen érdekes módja a homlításnak, amikor nem a talajban, hanem egy erre a célra készített kosárban gyökereztették meg a vesszőt, és ebből ültették ki a megfelelő helyre a tövet. Bújtatás. Illusztráció a Borászati Lapok 1860-as évfolyamában De nemcsak a szőlőfajtákat, hanem a szőlős más jellegzetességeit is rekonstruáljuk. A tavaszi metszéskor nyert venyigéből építünk egy csőszkunyhót, amit a szőlőpásztor ősszel használt rossz időben. Ritkán fordult elő, hogy valaki megdézsmálja a termést, mert ha csak egy pár fürtöt is leszedtek, az a piacon „nyakvasba való tételre ítéltetett". Sajnos az eddigi kutatásunk hiábavalónak bizonyult, nem sikerült még a vázát sem megszerezni egy olyan viharágyúnak, amit a 18. századtól használtak a Hegyalján. A tokaji városi múzeumban is csak egy hiányos példánya van, de talán erről lehet egy másolatot készíteni. Franciaországban találták ki, és innen terjedt el egész Európa szőlőtermelő vidékein, így hozták be a hegyaljai területekre is. Tokajban két helyen volt