Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2006 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2006)

AKTUÁLIS - Jakab Lászlóné: Szőlőtelepítés a Felföldi mezőváros tájegységben

fajták vesszőjét. A gyökértetű az amerikai vadalany gyökerét nem tudja károsítani, a levélgubacslakó alakja pedig az európai fajtán nem él meg. Ezután már gyors ütemben haladt a szőlőültetvények rekonstrukciója. Tokaj-Hegyalján a kezdeti bizalmatlanság után 1884 körül szintén elkezdték az új telepítéseket, először a királyi és nagyúri birtokokon, majd a módosabb gazdáknál, végül a kisbirtokosok is újrakezdték a termelést. A rekonstrukciós munkákban nagy szerepe volt a tarcali vincellérképző akkori igazgatójának, Kosinszky Viktornak, aki ingyenes szakmai bemutatókkal, oktatással és oltványtelepek létrehozásával segítette a munkát. A múzeumban az újratelepítésekhez adott korabeli útmutatások alapján készül el a tállyai és a tokaji ház háta mögötti domboldal négy bal oldali kőteraszán a hegyaljai szőlős. A tokaji és a szentendrei talajban vannak közös elemek. Az egyike ezeknek az elemeknek az, hogy nálunk is legalább annyi kő van a felszín alatt, mint ott, ha nem több. Hihetetlen mennyiségben hordtunk ki a terület szélére az előzőleg géppel fellazított talajból különböző méretű köveket. Volt olyan eset is, amikor nem is tudtuk kiszedni, ezért bontókalapácsot is használtunk a szőlőtőkék helyének kialakításához. Szőlőtelepítés légkalapácsai (JAKAB Lászlóné felvétele) A tőkék döntő többsége a Tokaj-hegyalj

ai jellegzetes fajtákból kerül ki, de figyelembe vesszük azt is, hogy melyik fajtát milyen arányban ültetik a területen.