Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2005 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

KALENDÁRIUM - H. Csukás Györgyi: Szent Mártonról

meg őket. (A rétes nyújtása emlékeztetett Márton irgalmára, amellyel kinyújtotta köpenyét a koldus fölé.) Márton napjára kiforrt az újbor, így „Márton az újbor bírája". Márton napjához időjárás-jóslatok is kapcsolódnak: „ha Márton fehér lovon jön, enyhe télre, ha barnán, kemény télre kell számítani". „Ha Márton-napján a lúd jégen áll, akkor karácsonykor vízen botorkál." De mi a köze a libának Szent Mártonhoz, honnan a közmondás? „aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik." November 11-e, Márton napja egybeesik egy szintén libalakomával egybekötött régi római ünneppel. Ezt annak emlékére ülték meg, hogy Kr. e. 390-ben a gallok éjszakai titkos rajtaütésekor a capitoliumi ludak gágogása riasztotta fel az őrséget a fellegvárban, így Róma megmenekült a gallok inváziójától. Innen a libák „avis Mártis" (Mars madara) elnevezése, amelyet „avis Martini"ként értelmezve Márton alakjához hasonló legendát fűztek. Eszerint Márton, aki vonakodott a püspöki méltóságot elvállalni, a Tours-iak elől egy libaólban bújt el, de a libák gágogásukkal elárulták rejtekhelyét. így vált a lúd Szent Márton attribútumává, a libából készült étkek pedig Márton-napi csemegévé. Mártonnak a hadiistentől, Marstól eredő neve és katonamúltja, valamint a Márton-napnak (november 11-e, a Tours-i temetés napja) a régi római ünneppel való véletlen egybeesése szerencsésen hozzájárultak egy pogány ünnep keresztény átformálódásához. A lúd, mint Szent Márton attribútuma a 15. századtól tűnik fel az ábrázolásokon. Szent Mártont életútjának eseményei, csodái révén számos foglalkozási csoport tiszteli védőszentjeként: katonák, koldusok, szabók, kádárok, bortermelők, ló- és libatenyésztők. Minthogy egy ízben a tehénből kiűzte az ördögöt, jószágpatrónussá is vált. Mindenek előtt azonban az egyszerű falusi emberek, szegények védelmezője, amint ezt az az ének is tanúsítja, amelyet a Szent Márton-napi búcsún a hívek az óbudavári templomban szoktak énekelni: „ Templomunknak védőszentje, egyházunknak szent püspöke! Feléd száll buzgó énekünk, mellyel téged dicsőítünk. Szent Márton, szegények atyja, légy a népnek pártfogója! Földönfutók hű gyermeke, légy a népnek segítője!" H. Csukás Györgyi