Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2005 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)
AKTUÁLIS - Kemecsi Lajos: A Felföldi mezőváros építése a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban
A Felföldi mezőváros építése a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban Az alábbiakban egy rendhagyó beszámoló segítségével kívánjuk érzékeltetni a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban 2004 szeptemberétől meginduló tájegységépítő tevékenység állomásait. Szándékunkban áll a későbbiekben egy, a tájegység tudományos előkészítéséről, az építés fázisairól és a párhuzamosan zajló tárgygyűjtési, restaurálási, nyilvántartási feladatokról öszszefoglaló munkát készíteni. Ezen szintézis a szabadtéri muzeológia jellemző dokumentumainak, a tervezés sajátosságainak, az újjáépítési javaslatoknak és a berendezési terveknek a bemutatásával teszi teljessé a különösen gyors szakmai tevékenység megismertetését. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum tudományos kutatási és állandókiállításrendező tervének évtizedek óta témája a középhegységi felföldi mezővárosi kultúra. Mind a történeti kutatás, mind a tárgyi kultúra megőrzése szempontjából kevéssé ismert, illetve méltatott anyag nemzeti örökségünk fontos része. A régió átfogó kultúrtörténeti és történeti néprajzi szemléletű bemutatására elsőként a Szabadtéri Néprajzi Múzeum vállalkozott. Az épületcsoport felépítését szolgálják az elmúlt harminc évben történt néprajzi gyűjtések és történeti levéltári kutatások, műszaki felmérések. A jellegzetes felföldi kőépítkezéses kultúra a 17-19. században elsősorban a borelőállítás, borkereskedelem és céhes kisipar tevékenységeivel jellemezhető. A szőlő- és bor monokultúra mint városképző tényező a régióra egyedülállóan jellemző. A hungarikumnak számító tokaji fehérbor, illetve a gyöngyösi jellegzetes vörösbor-kultúra termékei nem csupán hazai viszonylatban, hanem a távolsági kereskedelem révén Európa távoli országaiban is közkedveltek voltak évszázadokon keresztül. Ez az árutermelő tevékenység határozta meg az itt élő lakosság életét a múzeumi bemutatásra kiválasztott 18-19. századi időszakaszban is. A felföldi mezővárosi épületek múzeumi megjelenítéséhez telepítési tervként olyan településszerkezeti egységet választottunk, amelyre nyolc szalagtelkes porta elhelyezhető. Ez a városszerkezeti egység a háromszögletű térre bővülő villás útelágazás, amire a telkek merőlegesen fekszenek.
