Batári Zsuzsanna, Bárd Edit, T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2005 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

KÖZÉPPONTBAN - Cseri Miklós: Ünnepi köszöntő a Dél-Dunántúl tájegység megnyitóján

Cseri Miklós: Ünnepi köszöntő a Dél-Dunántúl tájegység megnyitóján 2005. június 23. Köztársasági Elnök Úr, Államtitkár Urak, Elnök Asszony, Elnök Urak, Polgármesterek, Hölgyeim és Uraim, Kedves Kollégák, Kedves Barátaim! Az 1967-es alapítású Szabadtéri Néprajzi Múzeum, a szentendrei Skanzen mindenkori főigazgatójának életében a legnagyszerűbb esemény egy tájegység megnyitó ünnepsége. Ilyenkor köszöntőt mondani olyan, mintha egyéni, családi életünk valamely legfontosabb eseményét élnénk meg. Eleink 1967ben elindítottak egy álmot, mely a magyar Skanzen teljes felépítését tűzte ki célul. Azt a szabadtéri gyűjteményt kell megépíteni, mely hitelesen bemutatja hazánk legjellegzetesebb népi építészeti zónáit, vidékeit, tájegységeit. E munka során 1975-ben elkészült a Felső-Tiszavidék, 1987-ben a Kisalföld, 1993-ban a Nyugat-Dunántúl, 2000-ben a Bakony, Balaton-felvidék, folyamatosan épül az Alföld tájegység, s most Köztársasági Elnök Úr és a megyei elnökök átadhatják a nagyközönségnek a hatodik tájegységet, a Dél-Dunántúlt. Tegnap esete nyolc óra után tízéves lányommal, Anna Flórával mintegy feszültség-levezető sétaként bejártuk a most elkészült tájegységet, és ellenőriztük az előkészületeket. Akkor ő korának minden nyíltságával és őszinteségével azt mondta: milyen jó, papa, hogy megépítettétek a Dél-Dunántúlt, hiszen így a szegényebb embereknek nem kell elutaznia Tolnába, Baranyába vagy Somogyba, mert itt az ország közepén, Budapesttől alig 20 km-re, minden megtekinthető egy tájegységen belül. S valóban, valahol ez a skanzenek célja, ez a mi törekvésünk is. A már pusztulóban lévő emlékeket összegyűjteni, megőrizni, egy helyben felépíteni, és ebben a nemzeti örökségben megtestesülő tudást közvetíteni az ide látogatók felé. Nemcsak a budapestiek és a Pest megyeiek, nemcsak a külföldiek, hanem bizony maguk a dél-dunántúliak felé is közvetíthetjük ezt a tudást. Nagyon remélem, hogy Önök nem csalatkoznak majd munkánk eredményében. Ennek a gyönyörű tájegységnek a megvalósulása három nagyon fontos tényezőn alapult. Az első köszöntés tehát szóljon fenntartónknak, a Nem-