T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2005 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

Pajta s kert A 18-19. századi térképeken nagyon sok falu határában ott látjuk a pajtákat és szérűket, az ún. megosztott település külső „gazdasági üzem"-ét. Aratáskor ezekbe a nagy épületekbe hordták be a szálas gabonát, majd a szérűn kinyomtatták. így történt ez egészen az 1860-as években lezajlott tagosításokig. A múzeumi pajtáskert két épületből áll: a hatalmas darányi pajta a zádori házhoz, a kisebb zselickisfaludi a szennai házhoz tartozik. A darányi talpas-vázas, zsilipéit falú, zsúpos pajtát Jakab Józseftől vettük, ő még őrizte azt a hatósági iratot, amelyben ükapját 1862-ben utasították, hogy pajtáját a Keleti pajták alla dűlőből telepítse be az udvarra. Ez meg is történt. A két kapuval ellátott, bárdolt tölgyfa-épület akkor már nem volt új, a családi emlékezet szerint a 19. század elején készült. A zselickisfaludi gabonást hasonlóképpen tölgyfa talpgerendázattal és szöglábakkal ácsolták, falait azonban föcskerakásból, azaz sárral kitöltött karókból alkották a 19. század közepén. Egyetlen nagykapuja vesszőből font, födele zsúpos. A pajtáskert a szőlőültetvénnyel határos, a falukapun át közelíthető meg a szőlőhegyi tanya mögött elágazó kocsiúton. 63. kép. A darányi és a zselickisfaludi gabonáspajta (DEIM Péter felvétele).