T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2005 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

43. kép. A muraszemenyei lakóház a Kisbodolyáról származó haranglábbal (BARNÁS Gergely felvétele). A házak és porták berendezése utal a parasztság társadalmi-gazdasági rétegződésére is. Többségük középparaszti gazdaságot reprezentál, bemutatjuk azonban a szegény és a gazdag földműves életkörülményeit is. A bemutatott időszak - a ránk maradt épületek és műtárgyak korához igazodva - a 19-20. század, de számos középkori gyökerű szokás, technológia és 18. századi tárgy révén a távolabbi múlt is előtűnik. Településforma Az épületek elhelyezése a történelmi településformák megörökítésének igényével történt. A Dél-Dunántúl az ország legkorábban benépesült vidékei közé tartozik. A szabályos alkatú utcás falu már a 14. században általánossá vált. A török hódoltság után, főleg a 18. századtól azonban nagy méreteket öltött a települések halmazosodása, és egyes állattartó, illetve mezőgazdasági tároló épületek kitelepülése a határba. A beltelkek újraszabályozására a 19. század közepén került sor, a határ tagosításával együtt. A legtöbb helyen visszaállították a szabályos, utcás faluformát, és megszüntették a pajtáskerteket. A dél-dunántúli tájegységben ezt a településfejlődési folyamatot szemléltetjük.