T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2005 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)
amelyen talpas pince és gabonás pajta állt a szennai hegyen. 1912-ben azonban a családot szerény középparaszti életvitel jellemzi. A házban ekkor három generáció öt tagja lakik: az első szobában az idős nagyszülők: a 72 éves Deák József és felesége, a 65 éves Máté Julianna, a hátsó szobában a 32 éves Deák János és 30 éves felesége, Dani Katalin, szeptember 9-én született leányukkal, a bölcsőbeli Deák Ilonával. Deák Józsefné ebben az évben meghalt, az esemény lehetőséget nyújtott arra, hogy bemutassuk a jellegzetes szennai hidegágyat is, így az ötödik családtag a berendezés idején már csak holtában „van jelen". A szoba-konyha-szoba-fészer-kamra beosztású ház berendezése igen régies. Magas, ún. fennálló bútor soha nem volt benne, se sifon (ruhás szekrény), se tornyos kászli (tálas szekrény). Deák Ilona ruháit haláláig, 1991-ig ládában és suhlatban - azaz kétfiókos, felnyitható tetejű ládában - tartotta. Sok viszont a keményfa-bútor és a fazekas edény. A hátsó szobában még vörös, mázatlan szemes kályha állt 1915-ig. A múzeumi kályha rekonstrukció, amely egy eredeti szennai kályhaszem és Ebner Sándor cserénfai fényképe alapján készült. A lakásrend diagonális. Mindkét szobában áttört támlájú, vaskos, bárdolt sarokpad áll; ezt a jellegzetes bútortípust Zselic és Belső-Somogy falvaiból ismerjük. A keményfa asztalok egyike oldható kötésekkel összeállított X-lábon áll a hátsó szobában, a másik klasszicista jellegű. A konyhában még kerek lapú asztalszék is van. A ruhatárolás részben ácsolt ládában történik. Mind a szobákban, mind a füstös konyhában polcos, bárdolt ke47. kép. Vörös mázatlan szemekből épített mé fa f ogasok f ü g gne k a falon. A cserépkályha a hatso szobában ' (BARNÁS Gergely felvétele). székek többsége már esztergált vá-
