T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2005 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

A ház a Horváth családtól eltartási egyességgel Takács Mihályra és feleségére, Kerekes Katalinra szállt, majd 1922-ben, mivel gyermektelenek voltak, ugyancsak eltartás révén Gyócsi Ferencék, az épület utolsó zádori tulajdonosai birtokába került. A ház helyiségeinek funkciója az idők során változott; a kamrát a háznép bővülésekor fűtött szobává alakították. 1922ben a megözvegyült Takács Mihályné ebben a kisebb, hátsó helyiségben élt jobb napokat látott, öröklött bútorai között. A befogadott fiatal házaspár az utcai szobában rendezkedett be, zömében a környékbeli asztalosok által készített - részben kéz alól vett - bútorokkal. A konyhát közösen használták. A lakás megosztásából, és a házban lakók szűkös anyagi lehetőségeiből is következik, hogy tisztaszoba nincsen. A bemutatás évében Gyócsiék 5-6 holdon gazdálkodtak, és részes munkát is vállaltak. A házban ekkor négyen laktak: a 27 éves Gyócsi Ferenc, 25 éves felesége, Berta Zsófia, 2 éves fiúk, Gyócsi József és a 69 éves Takács Mihályné. Gyócsi Ferenc és leszármazottai római katolikus vallásúak, felesége és a korábbi tulajdonosok reformátusok voltak. 38. kép. Szobabelső párhuzamos elrendezéssel (BARNÁS Gergely felvétele).