T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2005 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2005)

éppoly jellemző, mint az országszerte érvényesülő, uniformizálódó kispolgári divat követése, és a gyári tömegtermékek használata. 1959 kora őszén a házban hattagú, háromgenerációs család lakik: az 58 éves Biszak Ferenc és 51 éves felesége, a külön háztartást vezető 30 éves József és 27 éves felesége, két gyermekük, az 5 éves Erzsike és a kéthónapos József. Az első helyiség, az ünneplő szoba a nagyszülőké. A beépített tárgyak közül figyelemre méltó a használaton kívüli, Aranyosgadányból származó cserépkályha, és a párját ritkító népi rokokó ajtó, különösen a faragott, vasalt belső oldala. A berendezés két meghatározó eleme - a festett menyasszonyi láda és a hímes textíliával magasra vetett ágy - a bukovinai múltat képviseli. Andrásfalvárói hozták magukkal, ott is készültek, kivéve a német ágyszerkezetet. Bukovinából (Hadikfalváról) származik az osztovátának hívott 1943-as évszámú szövőszék is. A többi bútor helyi, vagy környékbeli német asztalosok és ófalusi székkötők munkája. A textília egy részét még az óhazában, számos darabját azonban Hidason szőtték; Julcsa néni egyaránt értett a vászon- és a szőnyegszövéshez is. A lakásrend nem hagyományos. A díszágy a régi helyén áll ugyan, az asztal azonban már középre került, a fő szobasarkot pedig a kredenc foglalja el. Ez a szép, szeceszsziós jellegű, üveges tálalószekrény a 19-20. századfordulói hegyháti és völgységi német szobák legdivatosabb bútordarabja volt, amit Biszakék szívesen állították 20. kep. A lakokonyha részlete (DEIM Péter felvétele). be a hazai, nagy múltú, székely al-