T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2004 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2004)

Vass Erika: Háztörténetek

um munkatársa, Mészáros Veronika és a veszprémi levéltárban dolgozó Márkusné Vörös Hajnalka. A szervezésben Vidi Nándorné, a közönségkapcsolatok és marketing osztály vezetője volt segítségükre. A konferencián elhangzott előadások a németek 18. századi betelepülésével kezdődően kronológiai sorrendben követték egymást a 20. századi kitelepítésekig és a felvidékiek, illetve bukovinai székelyek betelepítéséig. A konferencia egyik nagy érdeme volt, hogy a történteket nemcsak a néprajztudomány szemszögéből mutatta be, hanem történészeket és levéltárosokat is bevontak az előadók közé. Egy-egy blokk mindig egy hosszabb, a történelmi eseményeket is felvázoló előadással kezdődött, ami a hallgatók számára megkönnyítette a soron következő esettanulmányok tágabb kontextusba való helyezését. Az előadások jól vázolták a 18-20. század történelmének fontos eseményeit, melyek a kiállításban bemutatott házak tulajdonosainak életét is meghatározták. Az első blokkot Balassa M. Iván a dunántúli németség településképeinek sajátosságait ismertető előadása kezdte meg. Ezt követte Fatuska Jánosnak a németek öröklési rendjéről, Farkas Gábornak a zirci apátság előszállási uradalmában épült lakóházakról és gazdasági épületekről, Reményi Antalnak Pula község településszerkezetéről, illetve Mészáros Veronikának a csehbányái Kőhegy építéstörténetéről szóló előadása. Különösen tartalmas előadás hangzott el a Németdiószegre telepített németek életlehetőségeiről, lakóviszonyairól, melyet Hildegarda Pokreis, a vágsellyei levéltár munkatársa ismertetett. Korabeli források alapján apró részletekbe menően rajzolta meg a mindennapok életének megszervezését, és az ezzel járó nehézségeket. A külső és belső szakrális tereknek, továbbá a kisemlékeknek a dunántúli németség életében betöltött jelentős szerepét Lantosné Imre Mária foglalta össze. Ehhez kapcsolódóan Márkusné Vörös Hajnalka a Veszprém megyei német falvak kálváriáinak létrejöttét ismertette, kitérve a különböző építési periódusokra, hatásokra. Kövesdy Mónika pedig a vértestolnai és tardosi zarándokkápolnák művészettörténeti jelentőségét, és a hozzájuk kötődő népi vallásosságot mutatta be. A dunántúli németek szokásairól S. Lackovits Emőke tartott összefoglaló előadást. Ehhez kapcsolódott Molnár Lászlónak a nagyvázsonyi pir-