T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2004 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2004)

Zentai Tünde: Hommage a Harkai Imre 1952-2004

menyeit nem hagyta veszni, egymás után jelentette meg könyveit: 1986-ban Gondolatok az élettérről (Tanulmányok a kortárs építészetről), 1991-ben Topolya építészete 1750-1941, ugyanebben az évben A Vajdaság népi építészete (más szerzőkkel közösen), 1995-ben Házrendszerek és szerepük a magyar népi építészetben (Építészeti és népi építészeti struktúrák a Kárpát-medencében), 1997-ben Adorján népi építészete (Klamár Zoltánnal közösen), 2001ben Topolya monográfiája 1750-1945 címen, számos egyéb tanulmánya mellett. 1991-ben magiszteri, 1998-ban (nagy)doktori fokozatot szerzett Belgrádban, tanított az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán Budapesten, Topolyán szabadtéri múzeumot hozott létre a tájház, a kovácsműhely, a bognárműhely helyreállításával, és a szélmalom áttelepítésével. Érdeklődését és tevékenységét az elmélyültség és a sokoldalúság jellemezte. A tervezésben és a kutatásban avatott kézzel ötvözte a modern vívmányokat a hagyományos elemekkel. A Házrendszerek könyve módszertani újdonságot hozott a tudományos kutatásba. Munkásságát a szakmai közvélemény nagyra értékelte, bizonyos hivatalos elismerésben is részesült, amit jelez a néprajzi kutatásért 1992-ben odaítélt Garay Ákos emlékérem, a topolyai Pro Urbe díj 2001-ben, és a műemléki tevékenységért 2002-ben Budapesten átadott Forster Gyula díj. Ma már tudom, Harkai Imre élete a gyöngykagylóéhoz hasonlított. A gyöngy nekünk jutott. Köszönjük Imre. Isten Veled! Zentai Tünde