T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2004 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2004)

Buzás Miklós: Gyűrűfű újraéled

Gyűrűfű újraéled Az elsőként kihalt, azóta jelképpé vált magyar település Gyűrűfű élete 1991-ben újra indult. Új telepesek jelentek meg, akik ebben, a hegyekkel ölelt, kis medencében az ökológia alapelveinek megfelelően eddig egy tucatnyi különböző célú épületet emeltek. Az épületek közös vonása, hogy a rendezési tervnek megfelelően vályog technológiával készültek. Az eddigi eredmények bemutatására, a tanulságok levonására a továbblépés lehetőségeinek megkeresésére találkozót szervezett a Gyűrűfű Egyesület 2004. február 27-29. között. Meghívottak voltak a Gyűrűfűn már eddig is aktív építészek és építők, és más, az ökofalu-építés holdudvarába került barátok és üzletfelek. A programot a Szellemi Környezetvédelemért Alapítvány, a Független Ökológiai Központ, valamint Fridrich Ágnes és István helyi falusi vendéglátók támogatták. A falu bejárása során megismerkedtünk az elmúlt években elkészült épületekkel, a kezdet kezdetén még stabilizált vályogtéglából épített Hegedűs Zsolt által tervezett közösségi házzal, a későbbi vertfalas, illetve könnyűvályog lakóépületekkel, istállókkal. A délelőttöt felölelő séta után a résztvevők ismertették eddigi munkáikat. Fridrich István házigazdaként bemutatta az általuk Gyűrűfűn alkalmazott vertfalas építési mód részleteit, ismertette szerkezeti megoldásait. Talán legérdekesebb részlet a beépített tetőtérnél légzárás és hőszigetelés céljából alkalmazott, a szarufák közé helyezett saras szalmapólya volt. Figyelmet érdemel még a szokásos vízszigetelő anyagok nélkül kialakított padló konstrukció is. Az előadást követően hosszas vita bontakozott ki a szükséges hőszigetelés mértékéről. Búzás Miklós