T. Bereczki Ibolya szerk.: TÉKA 2004 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2004)

T. Bereczki Ibolya: A Szabadtéri Néprajzi Múzeum új igazgatási épületéről

A Szabadtéri Néprajzi Múzeum új igazgatási épületéről Tankönyvek lapjain és a valóságban egyaránt találkoztam a modern/huszadik századi építészet jeles hazai és európai alkotásaival, de egyiket sem használtam tartósan. Egy frissen elkészült bank vagy kor­mányzati hivatal, esetleg kulturális épületegyüttes tereit csak ügyfélként, látogatóként vagy vendégként jártam be, éreztem jól vagy kevésbé jól benne magamat. S most itt van a számunkra egy lakható, használható, valóságos HÁZ. Amit 2003. augusztus 26-án birtokba vehettünk, egy ízig-vérig modern, csupa szöglet, csupa kocka, csupa üveg és kő építmény, amely mindezzel együtt világos, tiszta, emberi. A tervező, Gyüre Zsolt mert szögletes lenni egy olyan környezetben, ahol a Sztaravoda patak völgye, és a Pilis zöldben pompázó vonulatai fogják közre a tört fehér és a szürke különböző árnyalataival operáló épületegyüttest. A természet közelsége, ugyanakkor az épület erőteljes funkcionalitása igazi egyensúlyra talált. Jó érzés kerít hatalmába, amikor a patak felőli homlokza­tokat, vagy a tetőtéri teraszt nézem. Különösen megfogtak a világos, csupa üveg belső terek, a nemes anyagok, a letisztult formák, amelyek lendületet és erőt sugároznak. S mindez egy, múzeumi működési célra tervezett épületben valósult meg oly módon, hogy a tervező alaposan megismerte a szervezeti egységek kapcsolatrendszerét, megértette a múzeumban zajló munkafolya­matok lényegét, s jó érzékkel alakította ki a közösségi tereket. Az átadást és a beköltözést követő hetekben reggelente úgy léptem be az épületbe, jöttem végig az emeleti folyosón, hogy saját magam egy, a jövőben, valahol a huszonegyedik század közepe táján játszódó film kockáin láttam vi­szont. A filmbeli néprajzos számára a legkorszerűbb feltételek és környezet adatott meg muzeológiai munkája folytatásához. Aztán valaki rám köszönt, s hirtelen rájöttem, ez nem filmbéli látvány, hanem maga a valóság. Szentendre, 2004. május 17. T Bereezki Ibolya

Next

/
Thumbnails
Contents