T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2003 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Cseri Miklós: Új irodaépületünk megnyitójára

keresztül szembesülnie kellett az örök dilemmával: kiállítást építünk vagy infrastruktúrát fejlesztünk. A 80-as évektől kezdett egyre fontosabbá válni a múzeumok közönségszolgálati funkciója, és ekkor indultak meg azok az infrastrukturális beruházások, melyek már a múzeumi környezet, kiszolgálóegységek fejlesztésére irányultak. A háttérmunkát (a műtárgyak megfelelő tárolása, restaurálása, a múzeumot működtető osztályok munkakörülményei) támogató fejlesztések azonban továbbra is elmaradtak. A 90-es években két sokkhatás is érte a múzeumot: a szervezett turizmus, főleg a kelet-európai turizmus drasztikusan visszaesése miatt a korábbi 250 000-es látogatószám 160 000-re csökkent le, miközben a kultúrára fordítható anyagi erőforrások jócskán megcsappantak. A 90-es évek közepén egyes kormányzati körökben a Skanzen torzóként történő meghagyása is felmerült sötét árnyként felettünk lebegő gondolat szintjén. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum akkori vezetése felismerte, hogy a megváltozott körülményeknek csak céltudatos, a jövő kihívásaira válaszoló stratégiával lehet megfelelni. A múzeum 1992-93-ban meghirdette a „Nyitott múzeum" elvét, és minden erejével a látogatókra koncentrált. A korszerű marketing és PR módszerek meghozták az eredményt: 2000-ben a láAz ünnepélyes megnyitó kezdetén, Jacques Perot, Ács Tamás, Schneider Márta, Cseri Miklós és Görgey Gábor