T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2003 2. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Cseri Miklós: Új irodaépületünk megnyitójára

Új irodaépületünk megnyitójára* Miniszter Úr, Elnök Úr, Államtitkár Asszonyok és Urak, Megyei Elnök Urak, Polgármester Úr, Hölgyeim és Uraim, kedves Vendégeink! Meghívónkban ünnepre hívtunk minden barátot és kollégát. Olyan ünnepre, ami egy múzeum, egy nemzeti közgyűjtemény életében kivételes és meghatározó. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum az 1967-es alapítását, majd az 1972-es önálló nemzeti gyűjteménnyé válását követően 2003-ban harmadszorra ünnepli születésnapját. Végre önálló, emblematikus, a múzeumi élet minden területére kiterjedő infrastruktúrával rendelkező épületet kapott. Ahogy a Magyar Nemzeti Múzeumnak az 1802-es megalapítását követően több mint harminc évet kellett várakoznia, hogy beköltözhessen a Pollack Mihály megálmodta önálló palotába, így a Szabadtéri Néprajzi Múzeum, az ország egyik legfiatalabb nemzeti közgyűjteménye is harminchét évet várt erre a magasztos és felemelő pillanatra. Ünnepre hívtunk minden barátot és kollégát, mert emlékeztetni szeretnénk arra a lelkesítő időszakra, amikor a magyar kulturális politika, a magyar néprajzi muzeológia és a műemlékvédelem közös fáradozásával végre 1967-ben megalakult az országos Skanzen. Az akkori elképzelések szerint az 1972-ben önállóvá váló Szabadtéri Néprajzi Múzeum 5-8 év alatt néhány 10 M Ft-os költségvetésből épült volna fel itt, a Sztaravoda patak völgyében, egy 46 hektáros szőlős és gyümölcsös kertben. A múzeum építése talán a kor viszonyainak megfelelően sajátságos helyzetben kezdődött meg, hiszen elindult egy hatalmas beruházás, született egy új nemzeti közgyűjtemény, miközben nem volt megfelelő háttérbázis és infrastruktúra. Százával hozták a lebontott épületeket, tízezer-számra szállították a teherautók a tárgyakat. Miközben folyamatosan fejlődött a néprajzos és szakalkalmazotti, illetve kivitelezői szakember állomány, a háttér-infrastruktúra senkinek sem volt fontos. A lebontott épületelemek ideiglenesnek szánt depókban hevertek, majd évtizedekig elfeküdtek a múzeum középső, * Elhangzott 2003. augusztus 26-án a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban