T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2003 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Kovács Zsuzsa: Nyárbúcsúztató a Skanzenben

gákra megtanultunk, bár gyakran nem láttuk magunk előtt a képet, de szorgalmasan bemagoltuk. A kerámiák revízióját a nagyobb tárgyak, bútorok átnézése követte. Ha be lehet ezt vallani, ezen a téren még kevésbé hagyatkozhattam egyetemi ismereteimre, mert szinte semmi nem jutott eszembe a bútorok néprajzáról. Bár részletesen írt Csilléry Klára az ácsolt és asztalosládákról a Magyar Néprajzban, én mégsem ismertem fel a raktárban. Bíró Friderika aztán nagy türelemmel oktatott, megmutatta, hogy mit jelent a betétes ajtó, a fúrt lábú szék, elmagyarázta, hogy a hullámos faragást jobb profilírozásnak hívni, és válaszolt oktondi kérdéseimre. Az egyik legnagyobb élményem az volt, hogy találkoztam mindazokkal a kutatókkal, akiknek eddig csak a könyveit olvastam. Most már úgy veszem le Sabján Tibor könyvét a polcról, hogy előttem van egy viccelődő magas építész arca, vagy ha Bíró Friderika valamelyik művével találkozom, eszembe jut Dia, aki nem tudott megbarátkozni a tegező formulával, így Frici néninek hívta a roppant kedves Friderikát. A gyakorlat ideje alatt végül a rakodásból is kivettük a részünket, hiszen azt a rengeteg tárgyat, aminek a leírásait átnéztük, át kellett hordani a látványraktárba, egy nagy, vaspolcokkal teli hodályba, amiről nem hittem el, hogy két hét múlva látogatókat fog fogadni, és rend lesz benne. Miután túl voltunk a munka hordár részén, kiélhettük minden kiállításrendezői és kreatív ambícióinkat, hiszen többek között a mi elképzeléseink is érvényesültek a tárgyak elhelyezésében. Talán ez a munka hozta össze a legjobban a csapatot. Tanácskoztunk, átrendeztük a polcot, akár újra és újra is, ha valakinek jobb ötletei voltak. Jó volt látni, ahogy egyre több tárgy kerül a helyére, de amikor a két hét letelte után otthagytuk a raktárt, még mindig nem hittem, hogy néhány nap múlva megnyitják a kiállítást, azt pedig végképp nem hittem el Cseri Miklósnak, hogy a megnyitón már zöld pázsiton járkálhatunk. Képtelenség, gondoltam. Később aztán örültem, hogy nem fogadtam erre, mert augusztus 26-án tényleg zöld volt a fű, és a hodály szinte teljesen megtelt tárgyakkal. Rengetegen voltak a megnyitón, mindenki kíváncsi volt a nagy vállalkozás kimenetelére, és én örültem, hogy egy kis szeletében én is részese voltam a munkának. Minden szerénységet félretéve fogom megmutatni a barátaimnak, hogy melyik polcok viselik a kezem munkáját. Kovács Zsuzsa PTE BTK néprajz-kommunikáció