T. Bereczki Ibolya, Bíró Friderika szerk.: TÉKA 2003 1. (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Kovács Zsuzsa: Nyárbúcsúztató a Skanzenben

Nyárbúcsúztató a Skanzenben Ötödéves pécsi hallgatóként diáklétem utolsó élményeit gyűjtögettem a nyáron és teszem ezt egyetemi életem hátralevő hónapjaiban is. Amikor júniusban véget ért a szorgalmi időszak, nehéz szívvel hagytam ott Pécset és mindazokat a barátaimat, akikkel együtt voltunk ezalatt a pár év alatt. A mostanra már tradicionálissá váló vizsgaidőszak-búcsúztató bulinkon egyszer csak azt vettük észre, hogy önkéntelenül nosztalgiázni kezdtünk, nagyokat nevettünk a közös tortasütésen, amikor mindannyian fohászkodtunk, hogy sikerüljön a tejszínhab, vagy, amikor a fiúk hosszas rábeszélése eredményeként nekiláttunk palacsintát sütni, és végül tojásos nokedlit tettünk az asztalra, mert összekevertük a két receptet. Egy kicsit úgy éreztük magunkat, mint az első találkozásaink alkalmával, amikor nagy lelkesedéssel számoltunk be terveinkről, diplomázásunkat követő céljainkról. Most mindez elérhető közelségbe került, és be kell látnunk, hogy szinte mindannyiunkat megtréfált a sors. Szinte biztos, hogy Évából nem rádiós riporter lesz, hanem egyetemi oktató. Anita háziasszonnyá avanzsált a férje mellett, és valószínű, hogy egyelőre nem sajtóreferens lesz, hanem gyakorló édesanya. Brigi és Nóri idén még biztos nem diplomáznak, aminek nagyon örülnek, mert egykor határozott elképzeléseik meginogni látszanak. Én, az elhivatott zsurnaliszta szintén elbizonytalanodtam, így nagyon örültem, amikor a néprajz tanszék hirdetőfalán megláttam a felhívást a skanzeni gyakorlatra, mert arra gondoltam, hogy így beletekinthetek egy másik szakmába, a múzeumi munkába. Nagy lelkesedéssel küldtem el a jelentkezésemet, amiről szinte meg is feledkeztem, mire elérkezett augusztus első hete, a gyakorlat kezdési időpontja. Mi tagadás, elkedvetlenedve pakoltam össze a holmimat a Szentendrén töltendő két hétre, amikor azt olvastam a tájékoztató e-mailben, hogy vigyünk magunkkal munkaruhát. Már elképzeltem, ahogy segítünk az ácsoknak tetőt fedni, a kőműveseknek falazni, és kertet gyomlálunk. Azzal vigasztaltam magam, hogy legalább egy választási lehetőséggel, és persze egy gonddal kevesebb lesz a jövőmet tekintve.